Archive for the ‘Jövendő’ Category

Elvárások és valóság

december 10, 2012

Esemény-sztorinak hívják az olyan forgatókönyvet, melyben 1. Olyan dolog történik meg, amely azelőtt soha, vagy 2. Olyan dolog nem történik meg, amely azelőtt rendszeresen megtörtént. Mindezeket eddig rettenetesen tudtam élvezni fikcióban, de rá kell ébrednem, hogy a valóságban ezek keményen ki tudják billenteni az embert a kedvéből. Engem általában az is zavar, ha én csinálok segget a számból (elég gyakran előfordul), mert a lelkiismeretem az utóbbi években dundi kullanccsá szívta meg magát (nem tudom, miért), de amikor sorozatban nem úgy történnek a dolgok, ahogy elvártam, kénytelen vagyok olyan mélyen magamba fordulni, hogy ott már a petróleumlámpa is elalszik.

Költözés, munkahely-megszűnés, bosszantó hideg és meg nem válaszolt kérdések… nehéz így hivatásszerűen bármit is csinálni, pláne blogolni. De mindezek ellenére készülök 2013-ra, és ha mást nem, legyen itt az utóbbi hónapra néhány énblogos bekezdés, köztük az is, hogy mi lesz az énblogolásom jövője.

1. Munkák és napok
Hésziodosz írja: “isteneink az erényhez izzadság árán visznek, hosszú meredélyen, útja göröngyös kezdetben, de a csúcsra felérve aztán már könnyűnek tetszik, bármi nehéz volt“. Valahol még hiszek abban, hogy bármilyen természetű munkának idővel lesz valamiféle gyümölcse, de amikor munkahelyek szűnnek meg tömegesen és hullik szét az oktatás, egy kicsit nehéz látni a dolgok végét. A Budapesti Corvinus Egyetem az összeomlás szélén egyensúlyozik, és úgy hírlik, az egyetemek bekerültek egy olyan disztópia-ökoszisztémába, amelyben aki előbb bukik, annak annyi. Nincs pénz a tudományokra és a kultúrára, de úgy tűnik, van pénz államigazgatási dolgokra. Akik most egyetemi tanulmányok előtt állnak, szerintem tegyék fel a kérdést, mennyi autodidakta energia van bennük, hogy akár a felsőoktatást és bármilyen pénzbe kerülő oktatást megkerülve csinálják meg a szerencséjüket akár vállalkozás útján, akár külföld felé nyitó (nem feltétlenül kiköltöző) módszerekkel, mert lehet, lassan ez lesz az egyetlen járható út. Ami persze valahol nem rossz, de sokaknak képtelenség. Más: akármilyen munkában és szakmában kössünk ki, sose hanyagoljuk azt, amit tényleg motiváltan, önzetlenül tennénk.


2. Írás
Nem tudom, mi lesz az állítólagos könyvemmel és a még állítólagosabb irodalmi karrieremmel jövőre, mert egy teljesen állami támogatástól függő rendszerben indul(na) az egész, csakhogy voltak zárolások ezen a téren is. Hogy ez mekkora motivációs visszaesést jelent, még nem tudom felmérni, mert úgy-ahogy próbálom befejezni/továbbvinni azokat a projekteket, amelyeket idén elkezdtem, vagy átcsoportosítottam. Azért érezni, hogy cél nélkül zajlik az egész, és több energiát fektetek más jellegű dolgokba. De nézzük:
– Sosem látott programozó-haverom megint felbukkant egy videojáték-ötlettel (két eladott, de sikertelen, valamint egy sikeresnek ígérkező, de merevlemez-hiba miatt elúszó játék után ez is nehezen jött), szóval ez egy.
– Kettő: kipróbálok egy naponta frissülő webcomicot. Tekintsük félhivatalos bejelentésnek; 2013 elején indulna, egyelőre angol nyelven. Az utóbbi hetekben nagyon sokat turkáltam WordPress-ben és GIMP-ben, hogy legalább száz panelt előre beidőzítsek az indulás előtt, de még van munka bőven. Ezt azért teszem, mert a napi frissítést biztosan nem tudnám tartani.
– Két készülő regény közül még mindig nem tudom eldönteni, melyik legyen az, amire teljes gőzzel ráfekszem, ha találok rá időt. Az egyik spekulatív, a másik meg nem az. Mindkettőnek megvan a buktatója, és mindkettőnél alaptétel, hogy ne maradjak a Nyolcasok által lefektetett komfortzónában. Az a bajom ezekkel a regényekkel, hogy minden kreatív energiámat elszívják, így ha írok is novellát/cikket/akármi, nem feltétlenül tudok beleadni annyit, amennyit kellene.
Ezek a dolgok majd egyensúlyba kerülnek idővel.


3. Online jelenlét

December végéig időnként nem lesz elérhető a balazsfarkas.com, mert egy kicsit matekozok rajta. Az a baj, szubsztancia nélkül sokra nem is megyek a honlappal, de abban a (mondhatni!) véletlen esetben, ha Könyvhétre mégis összehozza a FISZ a kötetet, akkor legyen valami komplex és tartalmas ott fent. Készül, nem csak mondom. Komolyan. Át fogom vezetni a blogot is, persze itt is megmaradnak a posztok. Szeretnék gyakrabban blogolni (legalább hetente egy bejegyzést), és szeretném a jövő évtől a saját dolgaimról áttenni a hangsúlyt más dolgokra, amelyekről érdemes beszélni. Ez még kérdéses, hogyan lesz.


4. Olvasás
Drasztikus visszaesés. Az elvárások és a valóság persze néha megfordul. Faulkner most untatott, Kundera érdekes módon gyorsan csúszott, Christopher Priesttől elolvastam az első olyan könyvet, ami nem feltétlenül tetszett (igaz, első regény), Robin Hobb hirtelen elkezdett tetszeni, Örkénytől a “Rózsakiállítás” pedig borzasztó csalódásként ért. A recenziós könyveim pedig keservesen közepesek eddig. A Kindle hiánya pedig most még bosszantóbb: minden, ami kéne, ládák alatt hever, vagy 300 km-re van tőlem. De ez elvileg karácsony környékén megoldódik.


5. A kockák adományai

http://worldbuilders.org/
http://www.humblebundle.com
http://www.indiegogo.com/
http://www.kickstarter.com/


6. Magánélet

SKH

Azt hiszem, idénre ennyi.

Reklámok

Vakáció

szeptember 25, 2012

1. Megjelent a Vakáció c. novellám az Ambroozia 2012. őszi számában. Ez egy online folyóirat. Klikk.

2. A hétvégén egy hetes vakációra megyek. Prágába.

A FISZ-sztori és a siker ötven árnyalata

augusztus 29, 2012

I. Egy pályázat utóélete

Néhány hónappal ezelőtt a Fiatal Írók Szövetsége alkotói pályázatot írt ki kötetnyi terjedelmű művekre. Éppen akkoriban fejeztem be a Nyolcasok trilógia második kisregényét, így a két kisregény = kötetterjedelem címén úgy gondoltam, némi eséllyel fel is adhatom postán. Összevakartam nagy nehezen a nevezési díjat és a postaköltséget, kinyomtattam a közel száz oldalt, és szorongva elmentem a postára a pályázati határidő előtt 3 nappal. Vonakodtam feladni. Barátnőm elkísért. Azt mondogatta: sikerülni fog.

Pár héttel ezelőtt jött egy e-mail a FISZ-től, hogy kaptam egy ingyen tábort. Hogy majd ott lesz eredményhirdetés. Azt feleltem, hogy sajnos nem tudok elmenni. Megkérdeztem nagy nehezen, hogy esetleg értékelést kaphat-e az is, aki nem tudott elmenni a táborba. Némi levelezés után azt a választ kaptam, hogy ja persze, te vagy az egyik első helyezett, k thx bai.

Behúztam a levegőnek. Aztán megrémültem. Tényleg? Hány Farkas Balázs is létezik Magyarországon? Kétmilliárd-negyven?

Néhány napig az ujjaimmal doboltam különféle asztallapokon, amelyek az életemben jelentős szerepet játszanak, aztán kiírták a blogra is az eredményt, majd finoman közelítő, célzatlan kérdések kereszttűz-füstjéből kezdett előderengeni az igazság: az én két kisregényemről van szó.

Igen.

Hogy mit jelent ez? Ki fogják adni életem első könyvét.

Hát elérkeztem ide, gondoltam, itt vagyok valaminek a kezdeténél, vagy mi. Félelmetes, mert most már bele kell húznom. Most már nem babra megy a játék. Most már nem szarral gurigázunk. Ha tíz olvasója lesz a könyvnek, hát tíz olvasója lesz, de őket nem hagyhatom ellézengeni a harmadik oldal után. Nem vesztegethetem az olvasó idejét, visszhangzik Vonnegut.

Találkoztam időközben Szőllőssy Balázs költő-szerkesztő-szervező-mindenessel, és fröccs mellett a jövőről, a FISZ-ről, az irodalomról beszélgettünk. Szédületes, ahogy hirtelen becsöppentem Kortársisztánba, azt sem tudom, mennyi az annyi. Illek-e ide, vagy most mi van. A fenébe is, egy évvel ezelőtt még egy gördeszkás varázslógengszterről írtam.

Amit most ígérhetek, hogy a könyv minőségéből és olvashatóságából jelenlegi tudásom szerint megpróbálom a lehető legjobbat kihozni. 2013-ban jelenik meg, addig még rengeteg víz lefolyik a klotyón. Egy kicsit tehát ki kell állnom, hogy itt vagyok. Jönni fog ez és az. Nem mondom, hogy a blogos aktivitásom hirtelen felpörög, de ha van valami fontos fejlemény, lesz róla szó itt. Ugye, inkább írok, mint blogolok.

.

II. A kecske is jóllakik

Bár a FISZ táborába nem jutottam el, végre az (ex-Delta) Írókör táborába sikerült beesnem. Az előadások, az informatív és kellemes, éjszakába nyúló beszélgetések mellett nem maradt el az érdemi munka sem, naponta legalább 1500-2000 szót sikerült összehoznom két-három különféle hosszabb projektbe. De még jobb volt olyanokkal találkozni, akikkel lehet rágódni a hazai SÖFÖ helyzetén, irányain, meg akikkel lehet Ridley Scottékat szétcincálni (remélem, nincs harag, Süsü), lehetett intrikálva Munchkinozni, és szerkchológiai eszmefuttatásokba bonyolódni. És még a kecske is jóllakott.

És persze Tótisz-lol. Ötven árnyalatban.

.

III. A szószátyár fáradalmai

Itt felfüggesztem, bár most jól esik az eseményeket kiírni. Szeretnék majd persze külsősebb dolgokról is írogatni, nem csak az én én én, de hát erre való a fikszió, emerre meg az énblog. Lehetséges, hogy jövőre átköltözök a honlapomra, és abba integrálom a további irodalmi blogbejegyzéseket, még nem tudom. Jelenleg is rengeteget próbálok írni és olvasni, ami stephenkingiánus mércével egy jó jele annak, hogy nem veszem komolytalanul a dolgot, ha már elkezdtem, ugyanakkor mindig figyelmeztetnem kell magamat, hogy a magánéletemben és a munkahelyemen is legyek némiképp idolisztikusabb (sic!), mint amilyen most vagyok.

Még gyerek vagyok, igazi Z-generációba átkullogó Y-generációs, aki hadd ne nőjek fel, de lassan már azért mégiscsak kéne.

Szo(lida)rítsatok.

A kind of magic

október 1, 2011

1. Megírtam egy tizenötezer szavas kisregényt. Egzisztencialista szatíra / komédia, ha lehet ilyen nagy szavakkal dobálózni. Igazából mivel kisregényekre nincs piac, tulajdonképpen vagy a fiókba rakom (amit meg is teszek egy időre a szerkesztési fázis előtt), vagy e-könyvelem (a szóviccek királya). Szóval ajándék ló valamikor.

2. Az LFG.hu pályázatán bekerültem a 10 legjobb közé (értsd: a 3 helyezett utáni 7-be). Közönségszavazással ez még lehet jobb is, de azért egyfajta varázslat lenne, ha feltolnának a negyedik helyre. Lelkesedéssel mentem neki, de a karakterlimit nagyon betett. Túlpörgetett cselekmény (vagyis, eseménysorozat) lett, muszkli nélkül. Egy-null az olvasmányosság javára. Azért szurkolok. (Hannának és Kadmonnak szintén grat!)

3. Még mindig nem találtam munkát. Mesterdiplomával esélytelen, hogy pölö részmunkaidős, asszisztensi, junior, meg akármilyen nudli állásokra bekerüljek (pedig ez minden vágyam). A big time melókhoz meg én vagyok nudli. 1-3 év szakmai tapasztalat, meg egy tejfölös, rostos túrórudit neked.

4. Hegyeket akarok látni, Gandalf!

Március

február 28, 2011

Új játékon dolgozunk (és ha már itt tartunk, csináltam egy jópofa achievment listát az irodalmi céljaimról), mert az előző nem kicsit bukott el. Néhány érdekes lehetőség is adódott, szerkesztői és egyéb feladatokat tekintve, meglátjuk, mit sikerül ezekből elcsípni. Annyi bizonyos, hogy az Írókör sem hiába csendes, mert valami készülődik bizony, amelyet hamarosan le is leplezünk (ennek, mondhatni, én vagyok a PR-felelőse). És ha ez még nem lenne elég, van új ágyam is! De hogy ne csak ilyen optimistán nyíljon a hónap, sajnos szembe kell néznem egy fogműtéttel is. A másik fájdalmam, hogy két kedvenc rendezőm is üres kézzel tért haza az Oscar-gáláról (Nolan és Fincher). A GDC utolsó előtti napján pedig végre megkapjuk az első hivatalos információkat a Thief 4-ről (legalábbis a hangjairól és zenéjéről), ez viszont nem tudom, pozitív, vagy negatív hír. Annyit érdemes tudni, hogy a Thief inspirált talán a legjobban, mint művészt és tolv… akarom mondani szakembert. És végül, remélhetőleg végre derűsebb lesz az időjárás, és a világban a politikai válságok is lecsillapodnak. Legyetek résen, mert beindul ez az év hamarosan.

Év vége, év eleje

január 9, 2011

Valamirevaló blogger ilyenkor arról ír, milyen volt a múlt év, és mit vár az ideitől. Kezdjük 2010-zel.

Olvasás: Ami pozitív, hogy belevetettem magam a modern angolszász fantasy-irodalomba (Sanderson, Lynch),  megpróbáltam felfedezni a kortárs magyar írókat (Dragomán tetszett úgy-ahogy), táplákoztam angolszász szépírókból (Salinger, Updike, Burgess), belefért néhány öreg kedvenc (King, Verne, Asimov), és megpróbálkoztam a nagy fehér bálnával is, nem sok sikerrel, egyelőre. Ami baj, hogy a Moly szerint 28 könyvet olvastam el 2010-ben, ami elkeserítően kevés korábbi évekhez képest, 2007 volt legutóbb ennyire szar.

Írás: Rekordmennyiségű publikáció mellé rekordmennyiségű írás is társult, szerencsére. Februárban-márciusban produkáltam egy sci-fi kisregényt, életem legjobb “szépirodalmi” novellája is idén született, megpróbálkoztam szürrealitással, humorral, iróniával, kísérleteztem formákkal, mennyiséget toltam a minőség elé, majd fordítva, aztán vidáman összekutyultam mindent. November végére elkészültem egy elég hosszú novellával, december végén pedig egy nap alatt valami 5000 szót kalapáltam bele egy regénybe. Szóval: képes vagyok végre nekiülni valaminek, ha akarom, a minőséget majd más dönti el.

Élet és személyiség: Szerelmi plot twist májusban, kókadozás nyáron, éledezés ősszel, utazás Stuttgartba. A sulitól elment a kedvem, a filmezéshez megjött. Remélem, nem sok embert bántottam, és egy-kettőnek talán okoztam szép perceket, de hát ki tudja. Igyekszem, de alapvetően nem vagyok egy empatikus figura. Volt pár jó buli, megismertem új embereket, megittam új itókákat, megettem új étkeket. Utóbbi hihetetlen, de igaz. A magyar politika továbbra sem hat meg annyira, hogy szót ejtsek róla, de azért így év vége felé már eléggé húztam a számat. Nem mintha “bárhol is állnék”, de azért… na. Egészségügyileg sem szuperálok túl jól, igen elhanyagolható hízás és némi hajritkulás figyelt be, ami még önmagában nem látványos, de azzá válhat, ha nem figyelek. 23 évesen azért ne tespedjek be.

Azt hiszem, ennyi. Hogy mit várok 2011-től? Mint látjátok, a blogbejegyzések száma ritkult, de nem fogom jobban megerőltetni magamat. Megpróbálok informatív lenni, a fejlődésem-haladásom mérföldköveinél egy kicsit elidőzni, de ha lehet, inkább az (odafigye’) alkotásra összpontosítanék. Törekszem a jobbra minden területen, de ehhez ki kell vergődnöm ebből az általános nyomott hangulatból, ami rajtam van, és szeretném érezni, hogy van körülöttem mozgás, mások is cselekvőek és optimisták. Mert ezt hiányolom nagyon. Akkor talán nekem is jobban menne minden.

December

december 13, 2010

Van egy-két megosztanivalóm megint, bár nem sok, röviden elintézhetem. Kezdek kiégni a bloggerkedésből. Ehhez kapcsolom az első mondandómat, hogy elkezdtem készíteni egy honlapot (.com az angol szórendű nevemmel), de nem elérhető, és nem is lesz, amíg le nem tettem valamit az asztalra. Addig csak úgy hobbiból csiszolgatom, a webszerkesztői tapasztalatok is piacképes előnyök.

A Filmtett.ro kritikapályázatán döntős lettem, Karácsonyig lehet szavazni a kritikámra (a Filmtett szerkesztősége által megfogalmazott címben egy nagy, a kritikában egy kisebb, de azért ordenáré baki is megtalálható, ha jól figyeltek). Ennek ellenére lehet klikkelgetni szorgalmasan.

Gogol Bordello-koncert. Eszméletlen együttes. Nem sok maradt meg. Ami azt illeti, szeretném megragadni az alkalmat, hogy némiképp felszólaljak a felelőtlen alkoholfogyasztás ellen. De tényleg. Utoljára voltam ennyire egyetemista, ezt megígérhetem. 

Úgy néz ki, kiadják egy 2006-os novellámat. Egyelőre homály fedi a projektet, és szerintem nem is kell annyira nagy durranásra számítani, de annyiban érdekes a dolog, hogy tényleg megéri a novellákat közszemlére tenni, mert megtalálják azok, akik keresik, és ki tudja, a végén még valami antológiában lyukadnak ki. Lehet, hogy csak négy év elteltével, de úgy még nagyobb is az öröm.

Megjelent egy ismeretterjesztő cikkem a Hihetetlen! magazinban, és szándékozok gazdagítani további internetes portálokat néhány kritikával, vagy ismertetővel, meglátjuk még. Igyekszem kicsit aktívabban gazdagítani a kulturális életet, és remélem, a szándékaim nem rontanak az eddigi színvonalakon.

És végül, de nem utolsósorban. Film? Talán. Jövő őszig ezen a téren nem lesz sok mondandóm, de rajta vagyok.

Ez egy alacsony költségvetésű bejegyzés

november 13, 2010

Ami a filmezést illeti, másodszor filctollazok össze egy füzetbe írt forgatókönyvet, de úgy tűnik, egyenesben van a projekt. Találtam jó kamerát jó árban, találtam hangmérnököt, vágóprogramot, lelkesedést, szóval az, hogy 2011 nyarára lőjem be a forgatást, már nem tűnik annyira hajmeresztő vállalkozásnak. Szóval, mi a terv? Rövidfilm? Körülbelül annyi kedvem van hozzá, mint egypercest írni. Művészfilm? Ha a nézők unják már a negyedénél, valószínűleg azt mondom majd, hogy igen, ez az. De mindent megteszek azért, hogy ne így legyen. Lelkes társak akadnak, még egy színészválogatás mindenképpen lesz. A HdM-en tapasztaltak némiképp ösztönöznek arra, hogy ne hátráljak meg.

Ami az irodalmat illeti, nem tudok új és jó dolgokat felmutatni. Nem szánok túl sok időt írásra, de ez változni fog, remélhetőleg, amint hazaértem.

Ami az életemet illeti, elég nagy kupleráj. Már nagyon haza akarok menni innen, de február végéig várnom kell. Illetve, téli szünetre hazaugrok két hétre, de ez a lényegen nem változtat. Hiányzik minden, amit hátrahagytam. Nem bántam meg, hogy láttam Külföldiát, de nem fantasztikus. Ezzel szemben, valamiért hiszem, hogy ami otthon vár rám, az több, mint fantasztikus. Hát… legyen így.

De mikor adják ki a könyved?

április 15, 2010

Elhangzik olykor ez a kérdés azoktól, akiknek rémlik valahonnan, hogy én “könyvet írok”, ami valljuk be, kicsit megmosolyogtató. Tekintve, hogy én nem egy “könyvet írok”, hanem novellákat, kisregényeket és HD regényeket (nem “high definition”, hanem “horrible dictu”, az életkoromat és rendelkezésre álló időmet tekintve, de őszintén köszönöm a fényezést), és ezek talán könyvek lesznek egyszer, vagy e-könyvek, esetleg HD filmek, tudja fene, nem igaz? Szóval, ha már tisztáztuk, hogy az író nem könyvet ír, akkor tisztázzuk azt is, hogy a kiadó ad ki könyveket, végül jöhet a kérdés: mikor adnak ki egy olyan könyvet, amihez van közöm?

Bizonyos értelemben ez megtörtént, 2007-ben az Erato antológiával, hiszen az egyik (nem túl elmés) novella benne az enyém (és aki lemaradt az antológiáról, vegye meg, tele van jó kis szexelős sztorikkal), de tudom, a kérdés arra vonatkozik, hogy full-atom csak-én-írtam könyv, na, olyan mikor lesz? Megmondom: nem tudom. De a kérdés jó ürügyet ad arra, hogy áttekintsem, hogy mit tudok felmutatni azon kívül, amit a publikációs listámon láthattok, és választ adjak arra a kérdésre: ha már ilyen szépen elkezdtem novellákat kiadni 2005-2007 között, mi a búbánatos francot csináltam 2008-ban és 2009-ben?

Ahogy a dolgok most állnak, az év végére két kötetnyi novellát ki tudnék adni. Az egyik kötet összefoglalhatná a sci-fi, fantasy, horror elemeket felvonultató novelláimnak nagyjából azt a felét, amelyre mostani fejemmel azt mondanám, hogy kis szerkesztés, átírás után nem szégyellném el magam annyira, ha meg kellene mutatnom őket. A másik kötet pedig a nemrég elkezdett anekdotaszerű írásaim novellafüzére lenne, amely eddig pozitív fogadtatású (feltéve, ha kicsit jobban összeszedem magam). És persze ott a “remittenda”, a szar novellák, de az most nem érdekes. Az elméleti síkon létező két gyűjtemény két különböző kiadónál csábító gondolat lenne. Akkor most… lesz valami?

Vannak érvek, ellenérvek, de egyelőre a nem felé hajlok. Novelláskötettel kezdeni több szempontból sem jó ötlet, noha bármilyen kötetmegjelenés bejuttatna valamiféle nagyobb sodrásba. De vajon megéri-e a kockázatot? Egy novelláskötetben nem csak novellák vannak, hanem számíthat az elrendezés, a sorrend is, a tematikus körítés is. Bár megírtam 30-40 novellát, amiből 20 lehet akár jó is, de vajon koherens, markáns kötet hatását keltenék együtt? Ha nem, az ciki tud lenni. Az is valószínű, hogy friss szerzőtől inkább regényt olvasnának, nagyobb nyomot is hagyna, de egyelőre még a kérdésben nem vagyok túl tapasztalt, mindenképpen kivárok. A novellák sorsa a gyarapodás, és ebből kiindulva a publikálás, lehetőleg minél szélesebb körben, ezért léteznek a pályázatok és folyóiratok. Szóval erre kell ráállnom. És spoiler: úgy néz ki, sikerrel. Bár egy megjelenésem csúszik, kettőről nem tudok biztosat… de jönnek.

Miért nem álltam rá hát korábban? 2008-2009 között egy darab regényt írtam, azért nem. Ez a regény… hát érdekes. Nem akarok róla sokat elmondani, csak annyit, hogy nagyon személyes, nagyon formabontó (akár negatív értelemben is), és valószínűleg ebben a formában kiadhatatlan. Jól tükrözi viszont a hozzáállásomat az irodalom iránt: ne legyenek határok és ne higgyük azt, hogy minőségi különbség van a klasszikus értelemben vett szépirodalom, vagy mondjuk úgy… “reflexív” irodalom és a zsánerirodalmat magában foglaló “spekulatív” irodalom között. Mindkét kategóriának írtam, de ha egyiknek szar, másiknak is legyen már szar, remélem érthető, mire akarok kilyukadni. Belemásztam súlyos karakterrajzokba, sorsfordulatokba, drámai jelenetekbe, és mindegyikben ott volt valami bizonytalan, hátborzongató fantasztikum. Nem tudom, jó-e, de azt tudom, hogy valószínűleg befogadhatatlan.

Nem cséplem tovább szegény billentyűzetet, a summa a következő. Van egy kész regényem, amely nem áll készen a publikálásra. Van féltucat megkezdett regényem, versenyeznek a kegyeimért, melyiket fejezzem be előbb (ritka kaotikus írónak tartom magam, de még erényemmé is válhat, ha meglátom benne a lehetőségeket, addig is igyekszem fegyelmezni magam), de idén egészen biztosan egyik sem készül el. Van ugye 30-40 novellám, és íródnak újabbak folyamatosan. Őket pedig félek még összeterelgetni, de erről az oldalról mondjuk látok valamiféle esélyt a várva-várt első kötetre. De idén ez sem túl valószínű, csak egy hajszálvékony lehetőség.

Szóval megismétlem, nem tudom, mikor lesz könyvem. Majd ha nem csak írok, de befejezettet, és kiadható minőségűt is írok (a kettőt egyszerre). Igyekszem, mert ki ne igyekezne, de nem akarok elhamarkodni semmit. Aki ezt a hosszú merengést elolvassa, tudni fogja, hogy most egészen olyan vagyok, mint a szűzlány, aki ágyrandira készül, csak még azon totózik, milyen bugyit vegyen fel. De már sokan kérdezték, mikor lesz könyvem, én is sokat agyaltam a kérdésen. Ideje volt kiírni magamból, addig sem piszkálja az agyam. Végre tudok… most figyelj!… aaalkotni. Az a lényeg, nem igaz? Meg a szex. Vegyetek Erato antológiát. A burkolt reklámok hatásaiért felelősséget nem vállalok.

Kisregények hónapja

március 10, 2010

Na jó, csak egy kisregény hónapja.  Mert befejeztem egy kisregényt. Egy sci-fi kisregényt, ha már így rákérdeztek. A mennyiség győzelme, végre. Volt ez a pályázat:

Az Avana Egyesület pályázatot hirdet az Avana Arcképcsarnok 2010. év első félévére tervezett három számában való megjelenés lehetőségére, novella, kisregény kategóriában. […] A mű / művek terjedelme ne haladja meg a Word formátumban Times News Roman 12-es betűtípussal írt 44 oldalt. A mű/művek tartalmuk szerint érintsék a következő témát/témákat: mesterséges intelligencia és az ember viszonyai; világnézeti vagy/és társadalmi válságok; a manipulált/manipulálható ember.

És tudjátok mit? 2004 óta kínlódtam egy regénytervemen, amely érinti ezeket a témákat. Igen, mindhármat. Ennél jobb ösztönzés nem is kellett. 44 oldalt megírni már csak azért is megérte megpróbálni, mert onnan már nincs is olyan messze a regény terjedelme. Hát, lefaragtam a nagyszabású terveimből, és kisregényben kezdtem el gondolkozni. Írtam, írtam és működött. Ma befejeztem.

Nagyon jó érzés, meg kell hagyni. Írtam tavalyelőtt-tavaly egy regényt, az elsőt, de az csak hat hosszabb, szinte összefüggéstelen elbeszélés összekapcsolása, nem pedig folyamatos próza. Na de ez! 40 oldal, messze a leghosszabb összefüggő szövegem, csaknem két és félszer olyan hosszú,  mint az Erato-ban megjelent Borisz & Róka történetem. Ilyenkor érzem meg, mennyire pályakezdő vagyok, mert annyi mindenre oda kellett figyelni, annyi buktatója volt a dolognak, hogy visszagondolni se merek rá. Hol van ettől még egy regény gazdagsága, rétegei? Ne is fárassz.

És hogyan sikerült? Magyarul… jó lett? Mit tudom én. Nem is érdekel. Olvasható, összefüggő szöveg, sok szereplő, sok szál, kitartásra és összetett gondolkodásra tanított, türelemre, alázatra, rendszeres munkára. A pályázati határidő ma éjfélkor jár le, egy gyors átfutásra van csak időm, gondos szerkesztésre biztosan nincs. Elküldöm, és kiderül. Talán elfogadják, talán visszadobják. Ha visszadobják, visszadobják, legközelebb írok jobbat. Ha elfogadják… fogalmam sincs, mi lesz, hogyan fér bele egy olyan vékony lapba ez a monstrum (hogy legyen helye még más műveknek is), és hogy hány hétnyi szerkesztés vár rám, mielőtt tényleg közölhető állapotba kerül.

De ezek már utóhullámok, jövőzene. Kemény munka volt, jó munka volt. Erre mondják szerepjátékos szakzsargonnal, hogy szintet léptem. Érzem minden porcikámban. A kisregényem most a maga útját járja, kiengedem, hadd vigye a szél. Bátrabban engedtem ki, mintha egy évvel ezelőtt tettem volna, kedvenc és egyetlen íróműhelyem tanácsaival felvértezve úgy érzem, jobban írok (mint négy éve). Szóval köszönet nektek, igyekeztem nem halálra untatni az olvasót már az első két oldalon. Kár, hogy nem volt idő bedobni beküldés előtt levlistára (ha ugyan vállalta volna valaki az átnézést ekkora terjedelemmel), de valószínűleg ennyi munka után sírógörcsöt kaptam volna, ha Kadmon minden második sor után bevési, hogy “he?”, meg hogy “ööö”. Függetlenül attól, hogy felbecsülhetetlen meglátásaid vannak, cimbora 🙂 Hát így egymagányosában meglátjuk, mit hoz neki a sors. Dicsőséget? Bukást? Idővel kiderül. Szorítsatok.