Archive for 2012. december

Évértékelősdi

december 24, 2012

Ezt még megírom, ki kell írnom, túl kell lennem rajta, ilyesmi.

1. Magánélet: Még mindig magánügy.

2. Olvasás: Az idén elolvasott kb. 90 könyv közül nehéz kimatekozni, melyek voltak a legjobbak: sok új szerzőt kipróbáltam, vegyesen olvastam mindenféle zsánerből, időszakból, igazán kitettem magamért. Talán a legdicsőségesebb, hogy (újra)felfedeztem Christopher Priest könyveit, aki először annak idején (mi mással) A tökéletes trükkel nyerte el tetszésemet, s most négy másik könyvével felkapaszkodott a kedvenc íróim közé. Craig Thompson képregényeit is idén fedeztem fel, és a lelkem zokog, mennyire jó. Kipróbáltam pár nagyágyút (A lét elviselhetetlen könnyűsége, Közöny, Bűn és bűnhődés), néhány bizarr dolgot (Sinistra körzet, Viriconium, Babel-17), olvastam kortársakat, klasszikusokat, képregényeket, sci-fit, fantasyt, horrort, esszét, önéletrajzot, naplót, ezerféle dolgot. Bízom benne, hogy a jövő évben is tudom ezt tartani, mindenesetre nem vagyok annyira pozitív az olvasmányaimmal kapcsolatban, becsúszott néhány olyan, amitől visszakérném az időmet. Körültekintőbb leszek, mondjuk így.

3. Film: Ez a pont három alpontba ágazik el. Hogy milyen filmeket csináltam idén: két rövid kísérleti hosh posh, semmi figyelemre méltó. Hogy a 2012-es mozifilmek közül mi volt kiemelhető: nálam a Moonrise Kingdom az év filmje, de még én sem láttam mindent. Hogy milyen új kedvenc rendezőt fedeztem fel: Lars von Trier. Ezerrel.

4. Írás: Valószínűleg az egész évi blogolásom erről szólt, de röviden: beérkezőben vagyok. Bele is kell húznom.

5. Közélet: Hosszú sóhaj. A világvége nem maradt el.

6. Videojáték: Kevés időm volt akadémikus komolysággal foglalkoznom ezzel a kérdéskörrel (pedig szeretnék), de a kommersz-szinten tudok nyilatkozni: 2011 nagyágyúja, a Skyrim okozott pár álmatlan hétvégét (egyszer-egyszer, ha hazajöttem), de kiábrándultam. A Dishonored lehetett volna az, ami felrázza a szürke posványt, de nagyon kifogásolható a végeredmény, mégis ez az egyik idei játék, aminek az esztétikájával és design-filozófiájával a leginkább szimpatizálok, szóval nagy nehezen kimondom rá, hogy év játéka. Nosztalgikus eredményeiért pedig a Legend of Grimrock kapja a függetlenjátékos díjat.

7. TV – Idén megismert sorozatok közül a Mad Men és a The Sopranos verseng az első helyért. Idei évadok közül nagyjából mindegyik korábban megismert sorozat csalódást okozott. Komédiában 2012-ben a 30 Rock nyeri a mezőnyt.

Nem volt ez az év sem jobb, sem rosszabb az átlagnál. Meh.

Boldog Karácsonyt, Boldog Új Évet!

Elvárások és valóság

december 10, 2012

Esemény-sztorinak hívják az olyan forgatókönyvet, melyben 1. Olyan dolog történik meg, amely azelőtt soha, vagy 2. Olyan dolog nem történik meg, amely azelőtt rendszeresen megtörtént. Mindezeket eddig rettenetesen tudtam élvezni fikcióban, de rá kell ébrednem, hogy a valóságban ezek keményen ki tudják billenteni az embert a kedvéből. Engem általában az is zavar, ha én csinálok segget a számból (elég gyakran előfordul), mert a lelkiismeretem az utóbbi években dundi kullanccsá szívta meg magát (nem tudom, miért), de amikor sorozatban nem úgy történnek a dolgok, ahogy elvártam, kénytelen vagyok olyan mélyen magamba fordulni, hogy ott már a petróleumlámpa is elalszik.

Költözés, munkahely-megszűnés, bosszantó hideg és meg nem válaszolt kérdések… nehéz így hivatásszerűen bármit is csinálni, pláne blogolni. De mindezek ellenére készülök 2013-ra, és ha mást nem, legyen itt az utóbbi hónapra néhány énblogos bekezdés, köztük az is, hogy mi lesz az énblogolásom jövője.

1. Munkák és napok
Hésziodosz írja: “isteneink az erényhez izzadság árán visznek, hosszú meredélyen, útja göröngyös kezdetben, de a csúcsra felérve aztán már könnyűnek tetszik, bármi nehéz volt“. Valahol még hiszek abban, hogy bármilyen természetű munkának idővel lesz valamiféle gyümölcse, de amikor munkahelyek szűnnek meg tömegesen és hullik szét az oktatás, egy kicsit nehéz látni a dolgok végét. A Budapesti Corvinus Egyetem az összeomlás szélén egyensúlyozik, és úgy hírlik, az egyetemek bekerültek egy olyan disztópia-ökoszisztémába, amelyben aki előbb bukik, annak annyi. Nincs pénz a tudományokra és a kultúrára, de úgy tűnik, van pénz államigazgatási dolgokra. Akik most egyetemi tanulmányok előtt állnak, szerintem tegyék fel a kérdést, mennyi autodidakta energia van bennük, hogy akár a felsőoktatást és bármilyen pénzbe kerülő oktatást megkerülve csinálják meg a szerencséjüket akár vállalkozás útján, akár külföld felé nyitó (nem feltétlenül kiköltöző) módszerekkel, mert lehet, lassan ez lesz az egyetlen járható út. Ami persze valahol nem rossz, de sokaknak képtelenség. Más: akármilyen munkában és szakmában kössünk ki, sose hanyagoljuk azt, amit tényleg motiváltan, önzetlenül tennénk.


2. Írás
Nem tudom, mi lesz az állítólagos könyvemmel és a még állítólagosabb irodalmi karrieremmel jövőre, mert egy teljesen állami támogatástól függő rendszerben indul(na) az egész, csakhogy voltak zárolások ezen a téren is. Hogy ez mekkora motivációs visszaesést jelent, még nem tudom felmérni, mert úgy-ahogy próbálom befejezni/továbbvinni azokat a projekteket, amelyeket idén elkezdtem, vagy átcsoportosítottam. Azért érezni, hogy cél nélkül zajlik az egész, és több energiát fektetek más jellegű dolgokba. De nézzük:
– Sosem látott programozó-haverom megint felbukkant egy videojáték-ötlettel (két eladott, de sikertelen, valamint egy sikeresnek ígérkező, de merevlemez-hiba miatt elúszó játék után ez is nehezen jött), szóval ez egy.
– Kettő: kipróbálok egy naponta frissülő webcomicot. Tekintsük félhivatalos bejelentésnek; 2013 elején indulna, egyelőre angol nyelven. Az utóbbi hetekben nagyon sokat turkáltam WordPress-ben és GIMP-ben, hogy legalább száz panelt előre beidőzítsek az indulás előtt, de még van munka bőven. Ezt azért teszem, mert a napi frissítést biztosan nem tudnám tartani.
– Két készülő regény közül még mindig nem tudom eldönteni, melyik legyen az, amire teljes gőzzel ráfekszem, ha találok rá időt. Az egyik spekulatív, a másik meg nem az. Mindkettőnek megvan a buktatója, és mindkettőnél alaptétel, hogy ne maradjak a Nyolcasok által lefektetett komfortzónában. Az a bajom ezekkel a regényekkel, hogy minden kreatív energiámat elszívják, így ha írok is novellát/cikket/akármi, nem feltétlenül tudok beleadni annyit, amennyit kellene.
Ezek a dolgok majd egyensúlyba kerülnek idővel.


3. Online jelenlét

December végéig időnként nem lesz elérhető a balazsfarkas.com, mert egy kicsit matekozok rajta. Az a baj, szubsztancia nélkül sokra nem is megyek a honlappal, de abban a (mondhatni!) véletlen esetben, ha Könyvhétre mégis összehozza a FISZ a kötetet, akkor legyen valami komplex és tartalmas ott fent. Készül, nem csak mondom. Komolyan. Át fogom vezetni a blogot is, persze itt is megmaradnak a posztok. Szeretnék gyakrabban blogolni (legalább hetente egy bejegyzést), és szeretném a jövő évtől a saját dolgaimról áttenni a hangsúlyt más dolgokra, amelyekről érdemes beszélni. Ez még kérdéses, hogyan lesz.


4. Olvasás
Drasztikus visszaesés. Az elvárások és a valóság persze néha megfordul. Faulkner most untatott, Kundera érdekes módon gyorsan csúszott, Christopher Priesttől elolvastam az első olyan könyvet, ami nem feltétlenül tetszett (igaz, első regény), Robin Hobb hirtelen elkezdett tetszeni, Örkénytől a “Rózsakiállítás” pedig borzasztó csalódásként ért. A recenziós könyveim pedig keservesen közepesek eddig. A Kindle hiánya pedig most még bosszantóbb: minden, ami kéne, ládák alatt hever, vagy 300 km-re van tőlem. De ez elvileg karácsony környékén megoldódik.


5. A kockák adományai

http://worldbuilders.org/
http://www.humblebundle.com
http://www.indiegogo.com/
http://www.kickstarter.com/


6. Magánélet

SKH

Azt hiszem, idénre ennyi.