Archive for 2012. július

Nyári javak

július 11, 2012

I. A zenész sikere

Egyáltalán nem döbbenetes, egyáltalán nem meglepő. Egyszerűen már rég itt volt az ideje.

Olvasom az interneten (!), hogy Hangácsi Marci fél millát kaszált a Veszprémi Utcazene Fesztiválon, de az összeg mögött a lényeg, hogy ez nem nyeremény, hanem díj. Hogy nem közönségdíj, hanem szakmabeli, avagy a zsűri elismerése a művész felé, az valahol tök mindegy, mert ez több, mint közönségdíj. Az nem is kell neki, mert amióta zenél, közönségdíjas zenész. Lehetetlen nem imádni, amit csinál és azt, ahogyan csinálja, a közönségnek ő maga volt a főnyeremény.

Úgy tűnik, erőfeszítés nélkül éri el ezt a sikert, de ezt – régi ismerőseként – még cáfolhatom is: francokat erőfeszítés nélküli, Marci keményen dolgozik, hisz abban, amit csinál, fókuszált, minden, amit tesz, ezt a magasabb rendű célt, a művészetet szolgálja, a szórakoztatást, a kötődést ember és ember között a zene által. Hangácsi Marci a zene egyik legkitartóbb szolgája. De azért ferdítek, mert ez nem is erőfeszítés, elvégre ez maga az élet. Valami csodálatos, valami nagyon-nagyon hálás dolog. Egy otthon.

Az első reakcióm: boldogság? megnyugvás? Ennél maradhatunk, aztán persze a szívritmus egy ütemét kihagyó keserűség, hogy az élet ilyen távolságokkal és efféle alternatív utakkal teszi próbára a barátságokat; zavaró egy kicsit, hogy nem lehettem ott, nem szurkolhattam az esemény jelentőségéhez méltó közelségből, térben-időben késve, így, kezet nem fogva kell gratulálnom. De majd eljön az a pillanat is. Marci, büszke vagyok rád.

II. Az olvasás bűvölete

Minthogy egy ideje használom a Moly.hu adta lehetőségeket, a statisztikáimból könnyedén levágtam, hogy idén jóval több könyvet olvastam el (már most), mint tavaly. Körülbelül hatvannál járok. Ezen elgondolkoztam, de a magyarázat talán nem annyira misztikus. Rövid fejtegetés után azt mondanám, hogy ez három főbb tényező eredménye:

  1. Rövidebb könyveket olvasok. Nem csak azért, mert munka és egyebek mellett fárasztónak érzem a hosszú könyveket, de a prózámnak is jót tesz, ha pörögnek a rövidek. A kisregények és novelláskötetek arra is jók, hogy új szerzőket ismerjünk meg, ami nálam egyébként is fontos szempont. Idén kimondottan ügyelek a változatosságra.
  2. Kindle. Az e-könyvekről szóló viták már 2011-ben értelmetlenek voltak, így nincs kedvem ebbe belemenni. Akárhogy is, amióta megvan, azóta jóval többet olvasok. Ha egy könyvet macerás elővenni tömegközlekedésügyileg, mérete / akármi miatt, ez a Kindle óta nem fordul elő. Kéznél van, kézre áll. Könnyebben és gyorsabban megszerzem rá azokat a könyveket, amelyek érdekelnek. Másrészt angolul is többet olvasok. Idén kb. már fele-fele arányban.
  3. Cikkeket írok az SFmag-nak. Ez is egyfajta motiváció, írás, kultúraművelés, meg egyéb misztikus dolgok miatt… jobban érdekelnek az új és ismeretlen phantastique írók. Ez úgy megdobja a kedvemet is.

És, ha ez még nem lenne elég, most kell bemenni Alexandrába (reklám-veszély!), mert nagyon jó árba került néhány nagyon jó könyv. Sok jó író életművének kevésbé ismert (nem jól fogyó, de értékes!) könyvei sorakoznak 50-90%-os leárazásban, és ez remek alkalom a további könyvfetisizmusra, á votre santé!

III. Az író várakozása

Persze, nem azért indítottam a mai jegyzetet egy barátom sikerével, hogy aztán kilukadjak a saját kudarcomnál, mert nem, nem érzem, hogy sikertelen lennék a látszólagos nempublikáltsági pangás ellenére. Két pályázat eredményére várok, nagyobb bizalommal, mint bármikor, és ha csak innen nézve is, de úgy érzem, az irodalmi életművem megalapozása nagyon jól halad, legalábbis kezd formát ölteni rengeteg olyan dolog, ami eddig idomtalan gurgatagként gombolygott a sötétben. Több novellát fejezek be, mint bármelyik évben, van egy-két kisregény a talonban, készen, fonódnak a nagyszabású tervek, lassú, de mérhető haladással előre.

Az örökös probléma, az olvasók szerzése, már kicsit viszketegebb dolog, főleg amikor az Írókörön belül sem rebben a légy szárnya hónapok óta, de ez még nem aggaszt annyira.

IV. Az élet

Az élet szép. A szerelem szép.