Néhány gondolat…

… a magyar fantasyről

Rövid fejlemény: az Írókör és a Krónikák közreműködésével létrehoztuk a Nomád nevű fanzint, amely a magyar fantasy irodalom támogatását és fellendítését célozza meg. Megjegyzem, van bennem némi rossz érzés és cinizmus, ha a hazai zsánerirodalom nimbuszára kell gondolnom, mert merem azt állítani, hogy jó magyar (klasszikus) fantasyt még nem igazán olvastam. Amúgy nem is könnyű nekem megfelelni, tekintve, hogy abba a korba születtem, amikor az angolszász fantasy nem csak, hogy nem haldoklik, hanem folyamatosan törekszik magasabb minőség felé, dogmákat és kliséket rombol, dekonstruál és rekonstruál, hogy akadémikusan fejezzem ki magam. Többnyire ez az oka, hogy szinte csak angolul olvasok fantasyt, mert a magyar könyvkiadás (a vérszegény olvasói rétegnek is köszönhetően) nem tud lépést tartani a fejlődéssel. Robin Hobb karakterközpontú (sőt, fejlődésregény-szintű) trilógiái odakint sokasodnak, itthon nincs rá kereslet. Brandon Sandersonnak idén jön ki a tizen-akárhányadik regénye, magyarul kettő jelent meg. Scott Lynch sehol. Miéville, Abercrombie, Weeks nagyon lassan jutnak el ide.

És eljutunk a problémához, a magyar fantasyhez. Mivel az írók és az olvasók nehezen jutnak hozzá ahhoz, ami előre mutat, valahogy a magyar fantasy is valahogy csak önmagával fajtalankodik és hozza létre a vérfertőzött utódokat. Még mindig dominánsnak tekinthető az a tendencia, hogy a regényíró a túlrészletezett világalkotást és a szerepjátékkal való összeköttetést keresi (amely üzleti szempontból nem csak, hogy kifizetődő, de sajnos lassan az egyetlen járható út). Ezt károsnak tartom. A képzelet nem termék, az irodalmi minőség pedig nem zsánerfüggő. Ráadásul azzal, hogy hazánkban a prekoncepció a szerepjátékos életmóddal kapcsolja össze a fantasy irodalmat, kicsit célt is téveszt a műfaj. Szerintem a jó fantasy nem olyan, mint egy játék, nem a gyűjtögetés, a fejlődés, a társadalmi mobilitás szimulációja. Egyszerűen ez nem elégséges. Nekem, kissé felületes szemlélődés után az jön le, hogy a keményvonalas magyar fantasyre a legnagyobb hatást körülbelül Gary Gygax tette, és valahol itt el is fogytunk. A D&D és Tolkien követésével újratermelődő és elmorzsolódó irodalmat kapunk, az ötletszegénységet pedig egyenesen támogatja a szerepjátékos hozzáállás: “meríts az én világomból, mert ezt már megírta más”.

A gond csak, hogy a világ, amelyből meríthetnénk, már sokadszorra újrahasznosított. Aminek örülnék, ha magyar mitológiából és történelemből merítkezne a hazai fantasy (amelyre végül is láthattunk példát). Persze, amennyire örülnék, annyira félek is tőle, mert az utóbbi években a magyarság szimbólumait és érzelemvilágát kisajátított a kirekesztő szélsőségesség, és nehéz megtalálni az egyensúlyt. A magyar egy kultúra, egy a sok közül, de jellegtelen, mert azzá tettük. Jellegzetes, mert ráerőltettük. Vagy szégyelljük, vagy irreálisan büszkék vagyunk rá. A fenti problémák taglalása támadásnak tűnhet, de nem az. Nem akarom megsérteni azokat, akiknek a szerepjáték és a fix világra alkotás az életük és megszokott világokról olvasnak szívesen. Csak az az érzésem, hogy nincs egyensúly ilyen és olyan között, kevés az előremutató mű, nincs haladás, és abban bízok csak, hogy a Nomád lapjain bemutatkoznak legalább az új angolszász trendek követői (konzisztens, egyedi világ, logikus mágia, karaktermélyítés). De leginkább akkor örülnék, ha a novellák írói meghökkentenének irodalmi tehetségükkel és szédületes képzelőerejükkel.
 

… a kortárs magyar irodalomról.

Olvastam mostanában pár mai magyar írót, a nem zsánerikus kánonuszból. Kicsit ez is elég fura és egy helyben keringő. Például (ha már a fantasynél tartunk), hiányzik a mágikus realizmus, vagy az utópia és a modern technológia (ha egy magyar műben valaki netezik, azt valamiért mélységes iróniával írják le). Mintha a magyar szépirodalmi körök kerülnék a varázslatosságot és a modern világ elfogadását, mintha ragályos lenne. Legalábbis azokban a regényekben, amelyeket legutóbb próbáltam elolvasni (és jelzem, a kortárs magyar írók krémje volt), szinte mindegyikben a szex, a politika és valami obskúrus történelmi lamentáció játszották a főbb vonalakat. Még a fiatal generáció jobb írói (Grecsó) is képesek archaizálni az elismertség reményében. Hiányzik az olvasmányosság, a kaland, a varázslat. Félnek talán, hogy ez az “értéktelen és sekélyes” fantasy és sci-fi kiváltsága csak? Elfelejtjük, hogy a ma irodalmi klasszikusként emlegetett orosz és francia tégla-regények valaha a szórakoztató irodalom képviselői voltak? Talán értéktelen a Háború és béke, vagy az 1984? Nagyon poshadtnak érzem a magyar irodalmat, mert alig van benne pezsgés, de annál több az újítani vágyás a tartalom rovására, és persze az irigység és lenézés. Minden Fehér királyra jut tíz “Varjúkilincs” (röhejtrend, hogy címzsenik összetett szóvirágokat raknak címhelyre jópofareménységben, meg mert poézis). Minden Nyulak – Sellők – Viszonyok után találok tíz olyan novelláskötetet, amiből két oldalt nem bírok elolvasni. Hiányoznak a szereplők, a motiváltság, a novella célja. Fáj, amikor a stílus és mondatköltészet a kidolgozott karakterek, a hiteles, lebilincselő párbeszédek és az elgondolkodtató történet elé tolakodnak.

Talán túl füstölgőnek tűnök, de nem vagyok, nyugalom. Nem támadok senkit, az irodalom a kísérletezések és korszakok játszótere. És nem utolsó sorban a saját ízlésemet erőltetem, annak megfelelő regényeket keresek. Sok, általam méltatlanul elítélt szerző csak ezért nem tud a kedvemre tenni. És mellesleg, íróként egyrészt ugyanúgy viselkedek, ami ellen szót emelek, másrészt nem sokat teszek a kultúrához mostanában (remélhetőleg több kreativitásom lesz nyáron). De szükségem volt kiírni ezeket a gondolatokat, mert így tisztázom, én hova akarok tartani, mit szeretnék, hova tartson a magyar zsáner és nem zsáner (lehetőleg egymás felé). Nem erőltetem senkire, de ez, mondhatni, célkitűzés a részemről.

Advertisements

18 hozzászólás to “Néhány gondolat…”

  1. raves Says:

    hajrá!

  2. tapsi Says:

    “félek is tőle, mert az utóbbi években a magyarság szimbólumait és érzelemvilágát kisajátított a kirekesztő szélsőségesség”

    erről sommásan az a véleményem, hogy azt lehet kisajátítani, amit hagynak – ha nem csak a “kirekesztő szélsőségesség” használná a “magyarság szimbólumait”, akkor nem lenne kisajátítva, ennyire egyszerű

  3. búkfaló bill Says:

    A “mai magyar írók” közül érdemes megpróbálkozni Cserna-Szabó András, Tóth Krisztina, Bartis Attila írásaival. Ötlet, végtelen fantázia, és kiváló humor jellemzi ezeket az írókat (Bartisnak inkább csak a novelláit).

  4. meszarosgyula Says:

    “Fáj, amikor a stílus és mondatköltészet a kidolgozott karakterek, a hiteles, lebilincselő párbeszédek és az elgondolkodtató történet elé tolakodnak.”

    Eddig nem fogalmaztam így meg magamban, de most már tudom miért nem olvasom az ilyen típusú “szépirodalmat”. De akik ilyet írnak, vajon miért nézik le azokat akik izgalmas, olvasható könyveket írnak?

    • fbdbh Says:

      Talán irigységből, talán unalomból… Nagyon kevesen vannak, akik megtalálják az egyensúlyt a szép és olvasható között, szinte küldetésnek érzem megkeresni őket. Nagyon szeretem a jó regényeket, csak vészesen fogynak el a megbízható íróktól, amiket nem olvastam, és kicsit rajtam van a pánikhangulat. 🙂

  5. Kadmon Says:

    Én meg már feladtam a kísérletezést, és igyekszem olyan olvasmányokkal kitölteni a kultúr-szabadidőmet, amiket már korábban megszerettem. Ha fiatalabb lennék pár évtizeddel, lehet, hogy bátrabban vágnék bele újabb irányzatokba 🙂

  6. Kinga Says:

    Hm. Nem gondolom, hogy irigysegrol, stb. van szo. Nem amiatt jo egy szoveg, mert “tortenetet” mesel el (a “tortenetet” ebben az esetben hagyomanyos, quasi linearis esemenysornak definialom a konnyebbseg kedveert), es nem attol rossz, hogy nincs benne “tortenet”. A nagyregenyek visszajonnek (nagyregeny=nagyepika mondjuk), bar van, akinel soha nem mentek el (pl. Spiró, Kertész). Valahol Závadával kezdodott a magyarhoni reneszansza (a Jadvigával), aztan szepen, sorban jottek s jonnek a tobbiek is. Nem egeszen vilagos, kikre utalsz, amikor a tortenetet kered szamon, de gyanitom, hogy jó néhany Péterre 🙂 (Bar kozuluk pl. Lengyel P.-nek gyonyoru tortenetei vannak!)
    Teljesen mindegy, hogy mi a targya egy szovegnek: egy szoveg vagy jo (es akkor irodalom), vagy szar, es akkor nem irodalom (fuggetlenul attol, hogy linearis esemenylancolatot tartalmaz-e vagy sem). A vilag nagy, kenyelmesen elfer benne egy John le Carre es egy Thomas Pynchon, es koztuk/korulottuk meg kismillioan (szandekosan nem emlitek magyarokat, mert azokra erzekenyebb az ember). Azt szokom mondani gyakorta, hogy irni kell, jol kell irni, es akkor semmi gond 🙂

    Egyebkent irodalmi hagyomanytol is fugg a dolog, nem is kicsit. Nalunk a polgari (irodalmi ertelemben, a Kosztolanyi-Ottlik vonal) irodalom lett dominansabb a nemzetivel szemben (Moricz-Illyes vonal), talan egyfajta passziv, tehetetlen es frusztracios ellenallasbol is (“mi tudunk a sorok kozott olvasni”), ezert kevesebb a hagyomanyosnak ertelmezett regeny. Ennek viszont az az igen fontos hozadeka, hogy az olvasast (legalabbis az en generaciom még) igen komoly intellektualis foladatnak tekintjuk, ami nem “maradek nyari nagyvakacio” (Ottlik). Angolszaszéknal nem alakult ki az a fajta entellektuel olvaso reteg, mint nalunk. sot, egyre jobban folhigult az igeny (konnyen, gyorsan elfogyaszthato koteteket igenyelve) – mint az elet minden teruleten egyebirant. En attol feltem a mai magyarhoni olvasokat, hogy az inga kilendul ebbe az iranyba, es mondjuk par ev mulva mar keptelen lesz akarki is mondjuk Szentkuthyt (de akar Caplart vagy Krasznakhorkait is) olvasni…

    Elnezest a hosszu komment miatt.

    • fbdbh Says:

      Én meg pont, hogy attól féltem az olvasókat, hogy nem lesz meg a közös vonal, hogy lesznek ezek az intellektuális, nagyon elszállt dolgok, meg azok, akik nem olvasnak, mert ez már túlmegy mindenen. Szerintem most tényleg van igény jól olvasható, de nem kifejezetten szórakoztató/zsáner irodalomra, hanem amolyan… nem is tudom. Kosztolányi-félére 🙂

      • Kinga Says:

        Az teljesen igaz, hogy sokkal kevesebb hagyomanyos regeny szuletik. Az igenyt nem tom, te valszeg jobban latod.

        Hogy kell-e “kozos vonal”, ahogy irod?. Sztem nem kell – legyen ez is, az is, ha JO. Mert, ahogy irtam is, akkor irodalom, akarmilyen is a stil.

        Egyebkent nem tudom pontosan kikre gondolsz az “elszalltak” jelzovel, ugyhogy csak vaktaban lődözök. 🙂

      • fbdbh Says:

        Az igényt magamból kiindulva mondom, meg ahogy látom, nem igazán szeretnek az emberek magyar írókat olvasni. A magyar irodalom nagyon megszenvedte pl. Esterházy rombolását (őt mondjuk nem bántom, akkor és ott kellhetett az olyan is). A gond, hogy aki írna jó regényt is, az is megpróbál funkciótlan posztmodern elemeket belerakni a műveibe, mert most éppen az a divat. Szerintem a tört / nagyon hosszú mondatoknak legyen funkciója, ne csak esztétikája (ott van Faulknertől a Hang és a téboly, az pl. teljesen oké). Dragomán Fehér királyánál éreztem pl. hogy nincs értelme annak, hogy fél oldalas mondatokat ír. Szerintem takaros, jó ritmusú rövid mondatokkal még jobb is lehetett volna a könyv. De hát ez már csak az én bajom.

      • Kinga Says:

        Juj, ez az EP-kiszólás fájt nekem, de nagyon – és hiszed, nem hiszed, nem azért, mert én történetesen immáron 27 éve szeretem. (Érdekes, én pl. kevés sci-fit/fantasyt olvasok, de eszembe sem jutna azt mondani, hogy Asimov vagy Bradbury vagy Miéville kártékonyak lennének – egyszerűen nem az én világom, de attól még tudom, hogy igen jól írnak, és sort is kerítek rájuk időnként. Mindegy.) EP-t lehet szeretni vagy nem szeretni, de hogy rombolt volna… Hidd el nekem, akik EP-t olvasnak (és Nádast és Hajnóczyt és Lengyelt és Balassát), értően és szeretve, boldogan olvasnak akármilyen jó irodalmat is – irodalom, mint szövegtest. Nem tőlük kell félteni a magyar irodalmat, hanem pl. mittudomén, azoktól, akiknek az olvasás max. a Blikk (létezik még ez a lap) tanulmányozását jelenti. Vagyis a nemolvasóktól. Nekik az az intellektuális föladat, amit pl. egy Nádas nagyregény elolvasása jelent, csak ürügy a lustaságra – és akár EP-t, akár Nádast hozzák föl példának, ne higgy nekik – ők semmit nem olvasnak, de nem EP “romboló” hatása miatt, hanem azért, mert ők ilyenek. Ne legyenek illúzióid, ők Kosztolányit sem olvasnának, vagy mondjuk Závadát sem. De ők nem számítanak (én már tudom, hogy nem kell és lehet őket megváltani).

        Gondolom, kiderült, hogy nem az a gond, ha valaki nem olvas irodalmat (én sem olvasom az irodalom minden zsánerét). Hanem az, ha – számomra világos okokból, de nem untatlak tovább – a saját ízlésvilágából indulva értékítéletet hoz mondjuk éppen az elit irodalom felé (avagy a sci-fi felé). Ezek igen hamis ellentétpárok, s látod, ezek a szembeállítások az igazán kártékonyak az irodalomra nézve.

        Ahogy írtam is, a föladat adva van: úr ír (bár ezt a kis szösszenetet már csak az én generációm érti, ti már más olvasókönyvből tanultatok 🙂 ), sőt, igen egyszerűen (nem körmondatokban fogalmazva): JÓL kell írni, és akkor elvégeztetett (amit persze megint csak EP-től tanultunk, mnt annyi mást magunkról és az életünkről).

        Sok sikert neked az íráshoz s olvasáshoz!

  7. Kinga Says:

    Hopp, csak most latom, ez mar egy regi poszt. Mindegy.

  8. Bedekker Says:

    Darvasi Lászlót esetleg hozzácsaphatod a várólistádhoz, szokás nála mágikus realizmushoz köthető motívumokat sorolni, ez persze vitatható… ne is ragadjak le a műfajnál, a lényeg, hogy szerintem mindenképpen kihagyhatatlan a kortárs magyar irodalomból. Kezdésnek mondjuk a Szerezni egy nőt c. novelláskötetével lehetne próbálkozni, semmi szétesés, egységes hangulat, gyönyörű nyelvezet.

    Ja, a Cseresznye novellád olvastam online, simán jó, gratulálok ;).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: