A meglopott tolvaj

A lány hosszú percekig enyelgett Rókával, aki, mint tudjuk, igencsak derék legény, csak éppen nem az elkötelzett szerelem híve. Látni lehetett szegény teremtésen, hogy nem tudja, elhiggye-é ennek a jött-ment vándornak a mézes-mázos ígéreteit, vagy inkább addig mentse magát, amíg lehet. Hát megvárta, míg egy pillanatra elszakadnak a nagy nyüzsgésben ott a pult körül, hogy Róka újabb édes italt kérjen kettejüknek, és a zenés-kiáltozós hangzavar ellenére leszólította Boriszt.
– Te ott! Te ismered ezt a fiatalembert, akivel az imént beszéltem?
– Ja.
A lány közelebb húzódott, körülnézett, talán azért, nehogy észrevegyék, miféle ápolatlan, részeg tekintetű fickóval állt le beszélni, talán azért, nehogy Róka rajtakapja, hogy róla faggatózik.
– Na és mondjad meg, de őszintén. Jó ember?
Borisz vállat vont.
– Há figyö. Szerintem keresztülpisálja akármék nemesembert a környéken.
A lány szemöldöke a magasba szökött, olyan magasra, hogy Borisz kicsit meg is tántorodott tőle, meg kellett kapaszkodnia a pultban, nehogy hátrazuhanjék a szédülettől.
– Ezt… hogy érted?
– Édös tyúkom. Hát hogy érteném. Derék az, na.
– Megbízható?
– Meg. Ilyen… hogy is mondják tifelétek. Buzi, na.
A lány zavartan hátrapillantott.
– Mármint… akivel az előbb olyan jól…
– Az. Az. Buzi. Buzety. Jól markol meg ánstomba rendöl. Erősen eléggé, már ha nem ijeszt meg.
Márpedig láthatóan megijesztette, szája lebiggyedt. Borisz közelebb húzódott, átölelte, alkoholgőzt fújt kettejük közé.
– Hát no. Ejnye, no. Tudom én. Magányos vagy. Igaz-e?
A lány jobbra-balra pillantgatott, de nem válaszolt.
– Na. Hát igyál. Inni jó. – Borisz a mellénye zsebéből egy kis butykost vett elő. – Ilyet még úgyse pipáltál. Pálenka.
Hát erre sem lett bátrabb, de aztán mégis elfogadta, és jól meghúzta. Aztán meg csak köhögött.
– Ej, ej – paskolta a lány hátát Borisz. – Na, ez nem úgy sült el, ahogy köllött vóna. Gyere, szentem, levegőzzünk egy kicsinyt.
Mielőtt még tiltakozhatott volna a lány, erős kar vonta magához, és már indultak is a kijárat felé. Meglehetősen imbolyogva.

Róka ott állt, kezében a két színes-illatos lötyivel, és Boriszt nézte, ahogy viszi magával a kiszemelt lányt.
– Mi az anyád – motyogta.
Egy-két hosszúnak tűnő pillanatig csak ácsorgott, majd egy meglehetősen vékonyka, szőke hajú fiatalember csusszant oda mellé.
– Mi kéne? – szólt oda Róka.
– Hát, hogy is mondjam – nyafogta a fiú. – Csiripelték a madarak, hogy magányos vagy.
Róka értetlenül nézett rá. A fiatalember eltűrt egy tincset a szeméből.
– Mit mondjak, egész csinos is – tette hozzá.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: