A bombák után

Vélhetően a nagy melegnek köszönhetően úgy érzem, mintha odakint nem is létezne a világ, és nem is érdemes kimenni. Sugárveszély, mutánsok, napsütés. Félek, hogy ha kicsit is felhúzom a redőnyt, csak a kopárságot látom. Persze, sokat dob ezen, hogy posztapokaliptiában járok mostanában, tekintve, hogy szupermutánsok agyvelejét robbantom ki a helyéről Capital Wastelandben, és Philip K. Dicktől olvasom a Dr. Vérdíjat, de akár Éli könyve is becsúszhat, ha arról van szó.

Aztán megyek majd ide-oda jövő héten, találkozok sok-sok új és érdekes emberrel, úgyhogy várom már, hogy leperegjen ez a hét. Sokat gondolkodok azon még, hogy milyen könyveket vigyek Németországba, mert fél év hosszú idő, magyar nyelvű szövegek pedig kellenek nekem, és papír alapon. Csak a hátizsák mérete limitált, meg a súlymennyiség, amennyit elbírok. Szóval be kéne lőnöm pár vastag, lassú tempójú könyvet, amit be tudok osztani.

Egyéb: lett új telefonom, rendet raktam a szobámban, és nem mozdultam ki itthonról jó pár napja. Felvettük az új tagokat Írókörbe, aztán meg Chuck Palahniuk: Zsigerek című novelláját elemezgettük, nekem nagyon bejött. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott.  Az írás jól megy, aminek örülök, csak annak nem, hogy nincs kedvem leülni hozzá. A meleg, ugye. De ha nekiülök, akkor jól haladok, tegnap éjfél és kettő között három oldalt írtam, az egész korrekt az utóbbi hetek terméséhez képest. Ma is megkísérlem ezt tartani.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: