Vitorlás

Óvodában is ez volt a jelem. Tényleg. Megyek vele előre az élet képzelt tengerén. Elemem a víz, őseim a kalózok, csak Orlando Bloom ne kerüljön a képbe. Nem erről akartam beszélni, csak úgy gondoltam, remek indítótéma. Amúgy semmi izgalmas, csak fecsegek egyet magamról, mintha nem tenném eleget.

1. Olvasgatom Asimov könnyedebb írásait, hát nem nagy szám egyik sem, de legalább elszórakoztat egy-két napra. Az Űrvadász-sorozatból és Elijah Bailey kalandjaiból nagyjából mindent kihoztam a könyvtárból, ami ott megtalálható (és kis utánajárás után rá kellett jönnöm, hogy ez mindkét részről a teljes sorozatot jelenti). Szóval unatkozni most nem fogok egy olyan… másfél hétig. 150-200 oldalas adrenalinkönyvek végtére is.

2. Frissítettem a publikációs listám, elsősorban linkekkel, szóval ha valaki eddig azért nem olvasott tőlem semmit, mert lusta volt rákeresni, most csak két klikkjébe kerül.

3. Kicsit magányosan érzem magam mostanában, azért blogolok, facebookozok, meg twitterezek ennyit. Tudom, senkire nem tartozik, de én most élem a második tinédzserkorszakomat, úgyhogy nem kell meglepődni. Korán hervadt korán nyitó virág. Majd helyrerázódok. Amúgy is, mikor is ittam alkoholt utoljára? Hát legalább… másfél hete. Kibírhatatlan.

4. A magyar irodalmi folyóiratok világa olyan szinten kiábrándító, hogy azt el se tudom mondani. Valaki felvilágosíthatná errefelé a kultúrát, hogy Európa közepén vagyunk, valamikor a huszonegyedik században. Ilyenkor még inkább a szórakoztató irodalom felé húz a szívem, csak dühömben meg nekiállok valami posztmodern állatságnak, ami tulajdonképpen megint ellök attól, hogy fent említett Asimov műfajában akármi keresni valóm legyen. Annyit tudok vergődni, de komolyan. Elküldtem a verseimet is (kb. 50-60 darabot), de legalább azokra azt mondták, hogy szarok, eszembe se jusson ilyen még egyszer. Szóval a költészetemben legalább biztos lehetek.

5. Csinnadratta. (A fogam jól van, köszönöm.)

Reklámok

Címkék:

2 hozzászólás to “Vitorlás”

  1. zergebeka Says:

    Balázs, rengeteg (vagy legalábbis egy-kettő biztos 🙂 ) színvonalas magyar irodalmi folyóirat van. Ne állj be a csalódott sárdobálók közé. Olyan ez, mintha a kapott, negatív kritikák miatt a kritikusokat kezdenéd szidni. Az irományok meg, illetve meg nem jelentetése is egyfajta vélemény/kritika. Próbálkozni kell, meg olvasni is a folyóiratokat amikben publikálni szeretnél. Ha tényleg posztmodern állatságnak tartasz mindent, ami megjelenik bennük, és nincs kedved posztmodern állatságokat írni, akkor vagy keresgélj tovább más folyóiratok után vagy tényleg maradj a szórakoztatóirodalom térfelén. Tarts szünetet, aztán próbálkozz újra. Szerintem nem érdemes kiábrándulni… folyamatosan írni és próbálkozni viszont igen.

  2. fbdbh Says:

    Igazad van, kiábrándulni nem lenne szabad. Amúgy a posztmodern dolgokat szívesen művelem, ezzel nincs gond 🙂 A legnagyobb gondom a politikai tartalommal van többnyire, hogy a folyóiratok nem mindig tudnak ettől függetlenedni, kultúra szempontjából színesebbé, nyitottabbá, “európaibbá” és modernebbé válni (a Holmiban mondjuk volt egy baromi jó kis tanulmány videojátékokról, ez dicséretes!). Ennyi csak, se az írásművek színvonalával, se az én írásaim helyével nincs gondom, én nem az vagyok, aki ebből ügyet csinál. De amikor pl. kérdezek egy szerkesztőt, hogy mik a lehetőségeim, és akkor sorolja, hogy hát X egy balos folyóirat, Y egy jobbos, azon ki tudok akadni.

    De teljesen igazad van. Inkább írok, ennyi a dolgom. Az utálkozókat megutálják.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: