Archive for 2010. április

Pengő

április 25, 2010

Az Avana Arcképcsarnok 2010/2. számában megjelenik a “Pengő” című novellám. 103 beküldött novellából 9 került be a lapba, és az egyik az enyém. Szóval most örülök. Gratulálok a többi nyertesnek is!

Részletek itt.

Ez pedig rossz hír. 

Akik úgy érzik, szívesen támogatnák a feltörekvő tehetségeket, tegyék meg úgy, hogy vesznek egy-két számot, igazán nem drága, és kellemes olvasmányélményeket is nyújthat. Sok kezdő írónak sokat jelent, ha több a megjelenési lehetőség, szóval hajrá! 🙂

Reklámok

Alter Ego

április 23, 2010

Mind ismerünk jópofa kvízeket, hogy melyik szereplő / karakter / híres ember lennél a válaszaid alapján, nos, megcsináltam párat:

Gyűrűk Ura: Aragorn. Szimpatikus szereplő.

Final Fantasy: Vincent Valentine. Na, a FF-t nem ismerem annyira, hogy tudjam, ki ez.

Serenity: The Operative. Tényleg, őt bírtam.

Író: Stephen King. Erre nem számítottam, de amúgy örülök az eredménynek.

Videojáték-hős 1985 előttről: Egy aszteroida /Pac-Man kísértet. Érdekes, passzív és alternatív.

Sci-fi / Fantasy hős: Aragorn. Ez azért túlzás.

Filozófiai irányzat: pozitivista racionalizmus / taoizmus. Utóbbival értek egyet inkább.

Híres bűnöző: Báthory Erzsébet. Valószínűleg a fiatal lányokra tett célzások miatt.

Szuperhős: Green Lantern. Őt még nem ismerem, majd jön hamarosan a film, aztán kiderül.

Harry Potter-kölyök: Draco Malfoy. Pedig kerültem a nagyon dark válaszokat.

Nos, itt untam meg a dolgot. De azért jó móka volt.

De mikor adják ki a könyved?

április 15, 2010

Elhangzik olykor ez a kérdés azoktól, akiknek rémlik valahonnan, hogy én “könyvet írok”, ami valljuk be, kicsit megmosolyogtató. Tekintve, hogy én nem egy “könyvet írok”, hanem novellákat, kisregényeket és HD regényeket (nem “high definition”, hanem “horrible dictu”, az életkoromat és rendelkezésre álló időmet tekintve, de őszintén köszönöm a fényezést), és ezek talán könyvek lesznek egyszer, vagy e-könyvek, esetleg HD filmek, tudja fene, nem igaz? Szóval, ha már tisztáztuk, hogy az író nem könyvet ír, akkor tisztázzuk azt is, hogy a kiadó ad ki könyveket, végül jöhet a kérdés: mikor adnak ki egy olyan könyvet, amihez van közöm?

Bizonyos értelemben ez megtörtént, 2007-ben az Erato antológiával, hiszen az egyik (nem túl elmés) novella benne az enyém (és aki lemaradt az antológiáról, vegye meg, tele van jó kis szexelős sztorikkal), de tudom, a kérdés arra vonatkozik, hogy full-atom csak-én-írtam könyv, na, olyan mikor lesz? Megmondom: nem tudom. De a kérdés jó ürügyet ad arra, hogy áttekintsem, hogy mit tudok felmutatni azon kívül, amit a publikációs listámon láthattok, és választ adjak arra a kérdésre: ha már ilyen szépen elkezdtem novellákat kiadni 2005-2007 között, mi a búbánatos francot csináltam 2008-ban és 2009-ben?

Ahogy a dolgok most állnak, az év végére két kötetnyi novellát ki tudnék adni. Az egyik kötet összefoglalhatná a sci-fi, fantasy, horror elemeket felvonultató novelláimnak nagyjából azt a felét, amelyre mostani fejemmel azt mondanám, hogy kis szerkesztés, átírás után nem szégyellném el magam annyira, ha meg kellene mutatnom őket. A másik kötet pedig a nemrég elkezdett anekdotaszerű írásaim novellafüzére lenne, amely eddig pozitív fogadtatású (feltéve, ha kicsit jobban összeszedem magam). És persze ott a “remittenda”, a szar novellák, de az most nem érdekes. Az elméleti síkon létező két gyűjtemény két különböző kiadónál csábító gondolat lenne. Akkor most… lesz valami?

Vannak érvek, ellenérvek, de egyelőre a nem felé hajlok. Novelláskötettel kezdeni több szempontból sem jó ötlet, noha bármilyen kötetmegjelenés bejuttatna valamiféle nagyobb sodrásba. De vajon megéri-e a kockázatot? Egy novelláskötetben nem csak novellák vannak, hanem számíthat az elrendezés, a sorrend is, a tematikus körítés is. Bár megírtam 30-40 novellát, amiből 20 lehet akár jó is, de vajon koherens, markáns kötet hatását keltenék együtt? Ha nem, az ciki tud lenni. Az is valószínű, hogy friss szerzőtől inkább regényt olvasnának, nagyobb nyomot is hagyna, de egyelőre még a kérdésben nem vagyok túl tapasztalt, mindenképpen kivárok. A novellák sorsa a gyarapodás, és ebből kiindulva a publikálás, lehetőleg minél szélesebb körben, ezért léteznek a pályázatok és folyóiratok. Szóval erre kell ráállnom. És spoiler: úgy néz ki, sikerrel. Bár egy megjelenésem csúszik, kettőről nem tudok biztosat… de jönnek.

Miért nem álltam rá hát korábban? 2008-2009 között egy darab regényt írtam, azért nem. Ez a regény… hát érdekes. Nem akarok róla sokat elmondani, csak annyit, hogy nagyon személyes, nagyon formabontó (akár negatív értelemben is), és valószínűleg ebben a formában kiadhatatlan. Jól tükrözi viszont a hozzáállásomat az irodalom iránt: ne legyenek határok és ne higgyük azt, hogy minőségi különbség van a klasszikus értelemben vett szépirodalom, vagy mondjuk úgy… “reflexív” irodalom és a zsánerirodalmat magában foglaló “spekulatív” irodalom között. Mindkét kategóriának írtam, de ha egyiknek szar, másiknak is legyen már szar, remélem érthető, mire akarok kilyukadni. Belemásztam súlyos karakterrajzokba, sorsfordulatokba, drámai jelenetekbe, és mindegyikben ott volt valami bizonytalan, hátborzongató fantasztikum. Nem tudom, jó-e, de azt tudom, hogy valószínűleg befogadhatatlan.

Nem cséplem tovább szegény billentyűzetet, a summa a következő. Van egy kész regényem, amely nem áll készen a publikálásra. Van féltucat megkezdett regényem, versenyeznek a kegyeimért, melyiket fejezzem be előbb (ritka kaotikus írónak tartom magam, de még erényemmé is válhat, ha meglátom benne a lehetőségeket, addig is igyekszem fegyelmezni magam), de idén egészen biztosan egyik sem készül el. Van ugye 30-40 novellám, és íródnak újabbak folyamatosan. Őket pedig félek még összeterelgetni, de erről az oldalról mondjuk látok valamiféle esélyt a várva-várt első kötetre. De idén ez sem túl valószínű, csak egy hajszálvékony lehetőség.

Szóval megismétlem, nem tudom, mikor lesz könyvem. Majd ha nem csak írok, de befejezettet, és kiadható minőségűt is írok (a kettőt egyszerre). Igyekszem, mert ki ne igyekezne, de nem akarok elhamarkodni semmit. Aki ezt a hosszú merengést elolvassa, tudni fogja, hogy most egészen olyan vagyok, mint a szűzlány, aki ágyrandira készül, csak még azon totózik, milyen bugyit vegyen fel. De már sokan kérdezték, mikor lesz könyvem, én is sokat agyaltam a kérdésen. Ideje volt kiírni magamból, addig sem piszkálja az agyam. Végre tudok… most figyelj!… aaalkotni. Az a lényeg, nem igaz? Meg a szex. Vegyetek Erato antológiát. A burkolt reklámok hatásaiért felelősséget nem vállalok.

Egy kortárs

április 8, 2010

Végül aztán úgy döntöttem, mégis elmegyek egy olyan felolvasóestre, amely a magas kultúrát tolja, tolja előre a képembe, de legalább közel volt, Szombathelyen, nem mellesleg sztereóban, két nyelven, de többnyire németül, és a nagy név, a vendég, aki felolvasott, nem más, mint aki hosszú mondatokból összeszőtt regényével kétbilliárd országban egyszerre-hirtelen eszméletlenül híres és olvasott lett: Dragomán György.

Éppen aktuális volt, mert A fehér királyt olvasom, igaz, csak a felénél járok. Hogy Dragomán egyike lenne a legjelentősebb új magyar szerzőknek? Meglehet, elvégre nem olvashatatlan, ami errefelé már nagy szó. Kis túlzással. Maga a felolvasóest szinte végig németül volt, szerencsére értettem, és bár nem volt egy stand-up comedy, el lehetett viselni a két hosszú fejezet felolvasását azon a (szerintem) elviselhetetlen nyelven. Nem pont ide tartozik, de már sokadik felolvasóest után rájöttem, hogy nem bírom az ilyesmit. Erről majd később talán írok egy-két sort.

A kortárs magyar irodalommal lassanként sikerül megismerkedni, de megbarátkozni még nem annyira, Dragomán szerencsére egyike azoknak, akikben még reménykedhetek. Jövőbeli műveire tett suta német kérdésemre adott válaszából kiderült, hogy azért nem egy “one hit wonder” szeretne lenni, így várom, mit hoz a jövő.

A pogácsa meg a bor király volt.