Kisregények hónapja

Na jó, csak egy kisregény hónapja.  Mert befejeztem egy kisregényt. Egy sci-fi kisregényt, ha már így rákérdeztek. A mennyiség győzelme, végre. Volt ez a pályázat:

Az Avana Egyesület pályázatot hirdet az Avana Arcképcsarnok 2010. év első félévére tervezett három számában való megjelenés lehetőségére, novella, kisregény kategóriában. […] A mű / művek terjedelme ne haladja meg a Word formátumban Times News Roman 12-es betűtípussal írt 44 oldalt. A mű/művek tartalmuk szerint érintsék a következő témát/témákat: mesterséges intelligencia és az ember viszonyai; világnézeti vagy/és társadalmi válságok; a manipulált/manipulálható ember.

És tudjátok mit? 2004 óta kínlódtam egy regénytervemen, amely érinti ezeket a témákat. Igen, mindhármat. Ennél jobb ösztönzés nem is kellett. 44 oldalt megírni már csak azért is megérte megpróbálni, mert onnan már nincs is olyan messze a regény terjedelme. Hát, lefaragtam a nagyszabású terveimből, és kisregényben kezdtem el gondolkozni. Írtam, írtam és működött. Ma befejeztem.

Nagyon jó érzés, meg kell hagyni. Írtam tavalyelőtt-tavaly egy regényt, az elsőt, de az csak hat hosszabb, szinte összefüggéstelen elbeszélés összekapcsolása, nem pedig folyamatos próza. Na de ez! 40 oldal, messze a leghosszabb összefüggő szövegem, csaknem két és félszer olyan hosszú,  mint az Erato-ban megjelent Borisz & Róka történetem. Ilyenkor érzem meg, mennyire pályakezdő vagyok, mert annyi mindenre oda kellett figyelni, annyi buktatója volt a dolognak, hogy visszagondolni se merek rá. Hol van ettől még egy regény gazdagsága, rétegei? Ne is fárassz.

És hogyan sikerült? Magyarul… jó lett? Mit tudom én. Nem is érdekel. Olvasható, összefüggő szöveg, sok szereplő, sok szál, kitartásra és összetett gondolkodásra tanított, türelemre, alázatra, rendszeres munkára. A pályázati határidő ma éjfélkor jár le, egy gyors átfutásra van csak időm, gondos szerkesztésre biztosan nincs. Elküldöm, és kiderül. Talán elfogadják, talán visszadobják. Ha visszadobják, visszadobják, legközelebb írok jobbat. Ha elfogadják… fogalmam sincs, mi lesz, hogyan fér bele egy olyan vékony lapba ez a monstrum (hogy legyen helye még más műveknek is), és hogy hány hétnyi szerkesztés vár rám, mielőtt tényleg közölhető állapotba kerül.

De ezek már utóhullámok, jövőzene. Kemény munka volt, jó munka volt. Erre mondják szerepjátékos szakzsargonnal, hogy szintet léptem. Érzem minden porcikámban. A kisregényem most a maga útját járja, kiengedem, hadd vigye a szél. Bátrabban engedtem ki, mintha egy évvel ezelőtt tettem volna, kedvenc és egyetlen íróműhelyem tanácsaival felvértezve úgy érzem, jobban írok (mint négy éve). Szóval köszönet nektek, igyekeztem nem halálra untatni az olvasót már az első két oldalon. Kár, hogy nem volt idő bedobni beküldés előtt levlistára (ha ugyan vállalta volna valaki az átnézést ekkora terjedelemmel), de valószínűleg ennyi munka után sírógörcsöt kaptam volna, ha Kadmon minden második sor után bevési, hogy “he?”, meg hogy “ööö”. Függetlenül attól, hogy felbecsülhetetlen meglátásaid vannak, cimbora 🙂 Hát így egymagányosában meglátjuk, mit hoz neki a sors. Dicsőséget? Bukást? Idővel kiderül. Szorítsatok.

Reklámok

Címkék:

2 hozzászólás to “Kisregények hónapja”

  1. hannacsilla Says:

    Szorítunk, de utólag is beküldhetnéd 🙂

  2. Kadmon Says:

    Jam, utólag is szívesen teletűzdelem 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: