Archive for 2010. március

Kontinuum

március 25, 2010

Gyors helyzetjelentés.

1. Az új regényprojektem nem ingott meg, van premisszám, van kedvem, vannak karaktereim, haladok előre. Azért volt ilyen könnyű az indítás, mert régi nagy ötletekből kiszórtam a régi nagy szar ötleteket, a többit meg addig kombináltam, míg azt nem mondtam: működhet. Szóval most valami hibridet írok, de élvezem.

2. Novellákat is írogatok, ahogy időm engedi. Nem felejtettem el az ígéreteimet és a pályázataimat sem, de még rutinosabbnak kell lennem.

3. Regisztráltam Moly.hu-ra, és egyúttal frissítettem a bemutatkozómat itt a blogon.

4. Tovább keresgélek új lehetőségek, irodalmi folyóiratok után. Hamarosan pedig remélhetőleg bejelenthetek egy-két novellamegjelenést is. Ideje volt már, három év után.

5.
Hogy ne csak négy pont legyen. Csinnadtratta.

Gargoyle

március 20, 2010

Ne aggódjatok, a címnek semmi köze nincs a bejegyzéshez – azon is csodálkozom, hogy egyáltalán rászántam magam arra, hogy írjak ide valamit, nem hogy még értelmes címet is adjak neki. Legalább annyi jelzésértéke van, hogy fárasztónak tartom a valóságot, és egyre inkább kitalált, mesés világok felé húz a szívem. El is kezdtem olvasni Zelazny sorozatát, az Amber-ciklust, amely csak fokozta a vágyamat. Olyan, mint egy impresszionista festmény, mutat hangulatos, varázslatos elemeket, de túl gyorsan elszáguld, nincs idő megízlelni, az események pörögnek, pörögnek és soha nem állnak meg. De megkívántam az alkotást is, szóval elővakartam halott ötleteimet, régi jegyzeteimet, összeférceltem őket, és abba az illúzióba ringattam tenmagam, hogy akár ki is hozhatnék ezekből valamit.

De mi szükséges a fantasy-hez? Nyilván egy csipetnyi mágia, de ami érdekesnek hangzik elsőre, hatalmas buktatója lehet később a regénynek (ja, ne is mondjátok, egyszerűen nem bírok leakadni arról a mániámról, hogy nekem márpedig regényeket kell írnom, a novellák időszakát ezennel rituálisan tökönszúrom egy kétkezes pallossal). Hogy mik ezek a buktatók? Hanna és Nihil erről szebben el tudtak filozofálni, hadd ne koptassam rút, fallikus csőrömet a témában. Ezekhez még hozzávettem a nagy fantasy-kliségyűjteményeket, hogy tisztázzam magamban, mit nem akarok írni (szart nem akarok írni, teljesen nyilvánvaló), aztán megpróbáltam a régi ötleteknek új perspektívát adni, hogy lássam, hovatovább a hányadán álló mi a csuda.

Szóval kell mágia, és úgy vélem, jól jönne a kaland is. Nem vagyok vevő az intrikákra és a háborúra, jobban szeretem a szarházi tolvajokat, a megoldandó problémákat, elérendő úticélokat, begyűjtendő kincsmennyiséget (és tapasztalati pontokat), szóval régi vágású, de lehetőleg nem túl sablonos, könnyed olvasmányt szeretnék írni. Jelzem előre, ez nem Borisz és Róka kalandja, ők ráérnek. Mondhatni, ez lenne a nagy fába vágandó fejszém köszörűje, egy amolyan gyakorlóregény az ő kalandjuk előtt. Röhögjetek ki, de még egy évem van egyetemistaként, viszonylag elfogadható mennyiségű szabad idővel, érdemes lehet most ilyenekkel szöszölni. Ha pedig olvasható, nem pedig megmosolyogtató az eredmény, akkor meg is érte a fáradságot, nem igaz? Ez is benne van a pakliban, a pokolba is.

A puding próbája, hogy megáll-e benne a kanál, szóval belevágok, keményen, meglátom, hogy a kitűzött célokat teljesíteni tudom-e, és hogy az átgondolandó dolgokat át tudom gondolni… -e. Színtiszta menedzsment, ahol a képzelőerő az üzemanyag. Nekiállok egy fantasyregénynek, amiről két hónap múlva jön a bejegyzés, hogy semmi sem lesz belőle, de egy alternatív valóságban befejezem, elolvassák, tetszik nekik, kiadják és fuck yea’. Valahol a két lehetőség között pedig ott a bizonyosság, hogy ezúttal is sokat fogok tanulni az írásról. Ez meg kábé a legfontosabb most.

Kisregények hónapja

március 10, 2010

Na jó, csak egy kisregény hónapja.  Mert befejeztem egy kisregényt. Egy sci-fi kisregényt, ha már így rákérdeztek. A mennyiség győzelme, végre. Volt ez a pályázat:

Az Avana Egyesület pályázatot hirdet az Avana Arcképcsarnok 2010. év első félévére tervezett három számában való megjelenés lehetőségére, novella, kisregény kategóriában. […] A mű / művek terjedelme ne haladja meg a Word formátumban Times News Roman 12-es betűtípussal írt 44 oldalt. A mű/művek tartalmuk szerint érintsék a következő témát/témákat: mesterséges intelligencia és az ember viszonyai; világnézeti vagy/és társadalmi válságok; a manipulált/manipulálható ember.

És tudjátok mit? 2004 óta kínlódtam egy regénytervemen, amely érinti ezeket a témákat. Igen, mindhármat. Ennél jobb ösztönzés nem is kellett. 44 oldalt megírni már csak azért is megérte megpróbálni, mert onnan már nincs is olyan messze a regény terjedelme. Hát, lefaragtam a nagyszabású terveimből, és kisregényben kezdtem el gondolkozni. Írtam, írtam és működött. Ma befejeztem.

Nagyon jó érzés, meg kell hagyni. Írtam tavalyelőtt-tavaly egy regényt, az elsőt, de az csak hat hosszabb, szinte összefüggéstelen elbeszélés összekapcsolása, nem pedig folyamatos próza. Na de ez! 40 oldal, messze a leghosszabb összefüggő szövegem, csaknem két és félszer olyan hosszú,  mint az Erato-ban megjelent Borisz & Róka történetem. Ilyenkor érzem meg, mennyire pályakezdő vagyok, mert annyi mindenre oda kellett figyelni, annyi buktatója volt a dolognak, hogy visszagondolni se merek rá. Hol van ettől még egy regény gazdagsága, rétegei? Ne is fárassz.

És hogyan sikerült? Magyarul… jó lett? Mit tudom én. Nem is érdekel. Olvasható, összefüggő szöveg, sok szereplő, sok szál, kitartásra és összetett gondolkodásra tanított, türelemre, alázatra, rendszeres munkára. A pályázati határidő ma éjfélkor jár le, egy gyors átfutásra van csak időm, gondos szerkesztésre biztosan nincs. Elküldöm, és kiderül. Talán elfogadják, talán visszadobják. Ha visszadobják, visszadobják, legközelebb írok jobbat. Ha elfogadják… fogalmam sincs, mi lesz, hogyan fér bele egy olyan vékony lapba ez a monstrum (hogy legyen helye még más műveknek is), és hogy hány hétnyi szerkesztés vár rám, mielőtt tényleg közölhető állapotba kerül.

De ezek már utóhullámok, jövőzene. Kemény munka volt, jó munka volt. Erre mondják szerepjátékos szakzsargonnal, hogy szintet léptem. Érzem minden porcikámban. A kisregényem most a maga útját járja, kiengedem, hadd vigye a szél. Bátrabban engedtem ki, mintha egy évvel ezelőtt tettem volna, kedvenc és egyetlen íróműhelyem tanácsaival felvértezve úgy érzem, jobban írok (mint négy éve). Szóval köszönet nektek, igyekeztem nem halálra untatni az olvasót már az első két oldalon. Kár, hogy nem volt idő bedobni beküldés előtt levlistára (ha ugyan vállalta volna valaki az átnézést ekkora terjedelemmel), de valószínűleg ennyi munka után sírógörcsöt kaptam volna, ha Kadmon minden második sor után bevési, hogy “he?”, meg hogy “ööö”. Függetlenül attól, hogy felbecsülhetetlen meglátásaid vannak, cimbora 🙂 Hát így egymagányosában meglátjuk, mit hoz neki a sors. Dicsőséget? Bukást? Idővel kiderül. Szorítsatok.

Helyzet?

március 3, 2010

Elkezdtem dolgozni. Persze, “csak” diákmunka, adatrögzítés, de már három délelőttöt lehúztam, hogy aztán délutánonként aludjak. Már most vérben vergődést kívánok azoknak a szülőknek, akik szerencsétlen gyereküket ötnél több iskolába felvételiztetik, tíznél több tagozatra. Volt olyan, aki tizenegy középiskolát / gimnáziumot jelölt meg huszonnégy tagozattal. Ezeket egyesével fel kell vinni kóddal, névvel, címmel. Egy adatlapot így nem 2, hanem 12 perc alatt tudok megcsinálni, és teljesítménybéres a munka. Az optimista szülőket bírom, akik egy-két helyet jelölnek meg. A pesszimista emberek más embereknek okoznak fejfájást. Ezt lehet idézni tőlem, mint azokat az őrült Coelho-féle sorokat, amelyek annyira kifejezik óh életünk óh bánatunk óh küldetésünk.

George R. R. Martin trónjai, kardjai, varjai meg viharai zöld utat kaptak az HBO-tól, így 2011-ben valami hatalmasnak lehetünk szemtanúi. Némiképp örülök neki, bár bosszant, hogy öt év alatt nem képes megírni egy regényt. Ajánlom neki, hogy a hatodik-hetedik kötet gyorsabban készüljön. Mondom ezt én, aki egy hete egy sort nem írt. Bajok lesznek, Georgie, bajok lesznek.

Azt hiszem, ennyi. Fontosabb bejelentenivalóm nincs. Egyelőre.