Az élet eddig hatszor négy. Visszafele nézni kicsit szédítőbb, mint előre… aztán meg nem, mégsem.
.
Amire büszke vagyok:
- Minden rossz tulajdonságom ellenére képes vagyok párkapcsolatban élni
- Megjelent néhány novellám
- Megjártam pár országot (Olaszországban és Németországban is éltem)
- Beszélek három nyelven
- Igyekszem a szabadidőmet kreatív és hasznos dolgokkal eltölteni
- A jó főzéshez türelem kell (de csak ekkor vagyok türelmes)
.
Amire nem vagyok büszke:
- Rossz szakot választottam
- Nincs munkám
- Nincs se irodalmi arculatom, se ars poeticám, se megcélzott olvasóközönségem (s erről írok majd egy bejegyzést)
- Sosem olvastam semmit a következő íróktól (elég felsorolni huszonnégyet, akiket mégiscsak szeretnék olvasni): Szophoklész, Voltaire, Dante Alighieri, Alexandre Dumas, Vladimir Nabokov, Virginia Woolf, Margaret Atwood, Miguel de Cervantes, Rudyard Kipling, D. H. Lawrence, Thomas Mann, Günter Grass, Heinrich Böll, Herman Hesse, Toni Morrison, Honoré de Balzac, Joseph Heller, Marcel Proust, Victor Hugo, Umberto Eco, Italo Calvino, Philip Roth, Neal Stephenson, Dan Simmons.
- Sosem láttam egy filmet sem a következő rendezőktől: Ozu Jaszudzsiró, Aki Kaurismäki, Rainer Werner Fassbinder, Michael Haneke, Lars von Trier, Sam Peckinpah, Werner Herzog.
Aztán, persze böki a csőrömet, hogy Crichton huszonnégy évesen már kiadta az első könyvét, Kevin Smith megcsinálta az első filmjét, meg a nagy informánsok megalapítottak ilyeneket, hogy Microsoft, meg Facebook… de ez nem olyan, ami miatt eszem magam. Még nem. 
Hát akkor… tantiagguryattä!
