Rövid bejegyzés

Mert ennyire van idő, energia.

Beálltam dolgozni, szóval az írás most egy kicsit hátrakerül. Nem annyira, hogy az fájjon, de a regénytervek pihennek; a rövidebb írások most virágoznak. Szétküldtem néhány novellát, kaptam néhány elutasítást, ez most nem gond, mert rámutattak, mi a gond, és javítható, kedvem is van hozzá.

Az olvasásnál is most olyan könyveket választok, amelyek kis részekből állnak (novelláskötetek, tárcagyűjtemények, meg az olyan hibridek, mint Ottlik Géza: Próza). A nagyregényekre most nem tudnék odafigyelni, de egy kis írásra igen.

Furcsa ez az átütemezés, de mindent megpróbálok kihozni abból, hogy a munka mellett ne távolodjak el az irodalomtól. Azt hiszem, ennyi.

Néhány gondolat a sárkányokról

Elkezdtem egy fantasy-regényt, amelynek munkacíme: “Egy Sárkányvadász naplója”. A cím nagyjából össze is foglalja a lényeget. Ettől még nem lesz kevésbé meglepő.

Ehhez a projekthez most ragaszkodni fogok, amíg végig nem viszem. Egyrészt, mert két-három korábbi regényötletem is befuccsolt, de a jobb részeket nagyjából sikerült átemelnem. Szóval, mondhatni, nem csak új regényt kezdtem, hanem régieket folytatok. Másrészt, idén befejeztem egy első személyben írt kisregényt, ahol a narráció humorával játszadoztam – és nagyon jól ment az írás. Harmadrészt, nem vaktában kezdtem el írni.

Az írást egy nagyjából egy-két hetes világépítési szakasz előzte meg, és életemben először csináltam olyat, amit úgy hívnak: “outlining”. Nem tudom, mi a magyar neve. Szinopszis / vázlat. Honnan hová tartok, ilyenek.

Létrehoztam egy vallást, egy mágiarendszert, történelmet, mentalitást, stb. Létrehoztam a főszereplőt, néhány mellékszereplőt, egy… többé-kevésbé “nemezist”, de ott lesz némi csavar. És létrehoztam a sárkányokat. Nem átemeltem őket (nem is szeretem a sárkányos könyveket), hanem alapjairól újra az egészet. Nem vittem túlzásba, de amennyi időt rászántam, azt rá kellett szánni. És ahogy írni kezdtem, látom, hogy működik a dolog. Még nem tökéletes, de a cél, amelyet kitűztem, átjön.

Világépítésnél és ötletelésnél ezúttal használtam kiegészítő szoftvereket is. Minden regényírónak ajánlom a Wikidpad és az Evernote használatát. Nagyon sokat segített. Ahogy a Writing Excuses hallgatása is, miközben főztem / sétáltam / akármi. Mindegyik epizóddal fejben egy kicsit többet adtam hozzá a projekthez.

Úgyhogy, remélem, most összejön az első regényhosszúságú fantasy, szóval… vissza az íráshoz.

Kebelbéli kígyók

1. Kezdjük egy hírrel: úgy néz ki, most már tényleg megjelenik az új Karcolat-antológia, amiben szerepel egy öt éves novellám.  A megjelenési dátum most hivatalosan november 25. Kicsit nem valami elegáns, hogy nem értesítettek, de nem panaszkodok, mert:

2. A Nomád még ennyire sem életképes. A következő megbeszélésig nem tudom, mit csináljak vele. Fárasztó, mert a novellákat több szempontból is helyre kell rakni. Szóval, még kiderül, mi lesz, mert most már azért adtak életjelet a többiek, de azt nem erősítette meg senki, hogy besegít a szerkesztésbe. Egyedül nem sok kedvem van. Megcsinál(gat)om, de az nem lesz valami villámgyors. Mert:

3. Mellette írok, munkát keresek, egyéb magánéleti mizéria. Ez persze nem szép, ez az “én fontosabb”, de most nem vagyok jól.

4. Angol nyelvű novella: van egy nem rossz ötletem. Egyelőre csak nem rossz ötlet. Jó ötlet akkor lesz, ha világossá válik, hogy miért történik benne az, ami. Kb. 400 szó van meg eddig, minden mondatot olyan gondosan futottam át, ahogy tőlem telik. Funkcionális, tiszta próza, de mozgalmas és gazdag párbeszédben. Sci-fi, nem “hard”, de lehet jó, ha eltalálom a végét és a világteremtő mechanizmusokat is jól átgondolom. S mint tudjuk, nem szeretem a Zűrhajókat, úgyhogy tiszta, Földön játszódó, dirty futuristic mayhem. De magyar nevű szereplőkkel, mert én vagyok a Jani.

5. Megjött a könyvutalvány, az LFG-s teljesítményem jutalma. Vettem rajta pár könyvet, főleg diákkönyvtáros klasszikusokat. Úgy érzem, jó üzlet volt beküldeni azt a novellát.

On writing and selling short stories (in english!)

I’ve been thinking about foreign language short fiction markets and decided to meditate upon the subject and blog about it, for anyone who is contemplating such heights of ambition. You see, I’m a hungarian writer, and yes, I still need to refine my fiction writing skills even by (the not-so-high) hungarian standards. I still need to create a very good short story. My published works are probably good and readable but I still don’t feel the satisfaction that comes with a very, very good story.

This week I’ve been browsing SFWA’s website and stumbled upon this. It’s a guideline for those who wish to join SFWA and you can find out about what a qualifying short story sale is. This lead me to the submission guidelines of the magazines. And it’s tough. Not the impossible kind of tough, but the inspiring and motivating kind. The guidelines are thorough and strict. Few hungarian (printed) magazines publish submission guidelines. They never state how much they are willing to pay or how long the response time is. They most certainly never help you with what kind of stories they want. Galaktika and Avana wants science fiction, all right. Literary journals don’t really care as long as you’re a known author. And there is no market for (non-gygaxian) fantasy fiction. That is just an awful environment for improvement.

So here’s a few statements:

1. I’m going to try to learn writing in english. It’s not my first day. I tried and failed. I tried to translate my works and again, I failed. So this blog post is my first exercise and my first “published” english piece of writing. I urge my readers to point out my flaws and errors. This is my first learning experience. (My english is probably readable but I’m having trouble with commas and past tense. Seriously, enlighten me if I make a mistake.)

2. Not only hungarian SF writers but all SF writers around the world should eventually try to sell their writings to foreign markets. And of course I’m talking about english language sales. It’s a huge market. In a small country like Hungary there aren’t a lot of readers for this kind of stuff. This creates a tense and uninspiring atmosphere, sometimes very low standards (which is probably about to change). I’m not saying everybody should switch to a new language. But for a hungarian writer the audience is small and we don’t get paid. My highest income from a short story sale was around $80. And that is a lot for a novice. My monthly rent in Budapest (most expensive city in Hungary) is $200. And when I found out that professional magazines pay 5c/words out there, I was shocked. That means I only have to write a good, solid 4000 words short story in english and sell it… to pay my fucking rent. Talk about inspiration and motivation!

3. However, it’s not that easy. For one, I’m not a very good writer yet. I’m 24 and so far I’ve got paid for 5 short stories. And I’m probably not that good in english, either. Writing and selling a 4000 word story can take up much time and energy. And writing it in a foreign language… well, that’s a pain in the ass too. Most importantly, american english and british english have their little differences which I tend to ignore. [And also, my name. It sounds very conventional in hungarian (there are probably more than 200 people named Balazs Farkas, three of them working in similar fields than I do) and it sounds just silly in english. But I don't want to use a pen name, which is, again, sad for me. Maybe that is not a real problem, just one of my quirks, so let's move on.]

4. But when I eventually finish my story and sell it… I’m going to be able to pay my rent that month. And most importantly, that would mean I set my standards much higher. Which is essential for a new writer. Always pushing the limits. I can’t just stop where I am right now. It wouldn’t be fair to myself and those around me who expect me to do the Great Things I’ve promised. I like to boast, but live up to those expectations is not easy. Sometimes I think I’m such an ass. Always talking, not delivering.

5. But then again. I really did write a lot of stories and novelettes. And I sent them out to many literary journals in Hungary. And maybe two of them gave me a response. That is just so demoralizing. No wonder if sometimes I want to give up and just work at McD’s.

6. So. Publishing in an english language journal / magazine is my new goal. It’s a promise and it’s probably a brag. But now that I said it, at some point in my life I will regret not accomplishing it. And I hate regrets. And I hate to feel sorry for myself. And I hate that I’m a lazy bastard. So let’s get this shit done in a year or something. But more likely… right now.

Huszonnégy

Az élet eddig hatszor négy. Visszafele nézni kicsit szédítőbb, mint előre… aztán meg nem, mégsem.
.

Amire büszke vagyok:

- Minden rossz tulajdonságom ellenére képes vagyok párkapcsolatban élni
- Megjelent néhány novellám
- Megjártam pár országot (Olaszországban és Németországban is éltem)
- Beszélek három nyelven
- Igyekszem a szabadidőmet kreatív és hasznos dolgokkal eltölteni
- A jó főzéshez türelem kell (de csak ekkor vagyok türelmes)
.

Amire nem vagyok büszke:

- Rossz szakot választottam
- Nincs munkám
- Nincs se irodalmi arculatom, se ars poeticám, se megcélzott olvasóközönségem (s erről írok majd egy bejegyzést)
- Sosem olvastam semmit a következő íróktól (elég felsorolni huszonnégyet, akiket mégiscsak szeretnék olvasni): Szophoklész, Voltaire, Dante Alighieri, Alexandre Dumas, Vladimir Nabokov, Virginia Woolf, Margaret Atwood, Miguel de Cervantes, Rudyard Kipling, D. H. Lawrence, Thomas Mann, Günter Grass, Heinrich Böll, Herman Hesse, Toni Morrison, Honoré de Balzac, Joseph Heller, Marcel Proust, Victor Hugo, Umberto Eco, Italo Calvino, Philip Roth, Neal Stephenson, Dan Simmons.
- Sosem láttam egy filmet sem a következő rendezőktől: Ozu Jaszudzsiró, Aki Kaurismäki, Rainer Werner Fassbinder, Michael Haneke, Lars von Trier, Sam Peckinpah, Werner Herzog.

Aztán, persze böki a csőrömet, hogy Crichton huszonnégy évesen már kiadta az első könyvét, Kevin Smith megcsinálta az első filmjét, meg a nagy informánsok megalapítottak ilyeneket, hogy Microsoft, meg Facebook… de ez nem olyan, ami miatt eszem magam. Még nem.

Hát akkor… tantiagguryattä!

Like a boss

Én nyertem a közönségszavazást a Mágia-Maffia pályázaton. Like a boss. A warchest = király.

Aztán.

1. Jó dolgokat találtam ki magamnak, szóval neked ez most mindegy. Egyelőre.

2. Elmentem a Metro 2034 könyvbemutatójára, az íróval való beszélgetést felrollniztam egy miniDV kazira, ami sajnos fel is mondta a szolgálatot 60 perc után (tanulság: vigyél kettőt, vagy egy 90-eset). Végtére is, nem volt annyira érdekes, amennyire vártam. Bár vicces, jópofa figura, áradt belőle a George Lucas-féle hozzáállás. Meg a közönségből a vad kérdések, hogyan ugorhatnának fel a sikervagonra. Nagyon kész.

3. Már-már jobban szeretek főzni, mint írni. A fűszerek használata majdhogynem olyan számomra, mint a költészet. Nem is tudom, hova tartunk így. Az utóbbi időkben az írás kicsit alábbhagyott más projektek miatt amúgy is, de szerencsére csak rövid kiesést jelentett, lásd egyes pont.

4. De azért annyira elszontyolít, hogy tényleg nincs, ha nem is jobb, de jövedelmezőbb dolgom. Így a huszonnegyedik novemberhez közel. Ki fog herélni a bérleti díj. Like a boss.

5. El kell olvasnom egy határ klasszikust.

Mágia, Maffia, Misc

Kijött a pályázatos novella az LFG.hu-n, akinek tetszett, adhat rá jó jegyet: http://lfg.hu/45651/novella/farkas-balazs-beavatas/

Rögtön az első kommentben Kornya Zsolt illette dicsérő kritikával, szóval ez így reggel korán jól esett a kávé mellé A lényeg persze hátravan: ismeretlen vagyok az LFG-közösségben, szóval elég őszinte próbának tűnik, hogy reagálnak az olvasók.

Más: http://balazsfarkas.com/ <- Ez is létezik immár, de nem akartam agyonreklámozni még, mert kezdetleges. Viszont elkezdtem végre mobipocket creatorral játszadozni, szóval hamarosan lesznek optimális formátumokban e-könyvecskék. Mindenképpen lesz bejegyzés, ha sikerült egy-kettőt felrakni.

Megint más: fantasztikus almás palacsintát tudok sütni.

 

 

 

 

A kind of magic

1. Megírtam egy tizenötezer szavas kisregényt. Egzisztencialista szatíra / komédia, ha lehet ilyen nagy szavakkal dobálózni. Igazából mivel kisregényekre nincs piac, tulajdonképpen vagy a fiókba rakom (amit meg is teszek egy időre a szerkesztési fázis előtt), vagy e-könyvelem (a szóviccek királya). Szóval ajándék ló valamikor.

2. Az LFG.hu pályázatán bekerültem a 10 legjobb közé (értsd: a 3 helyezett utáni 7-be). Közönségszavazással ez még lehet jobb is, de azért egyfajta varázslat lenne, ha feltolnának a negyedik helyre. Lelkesedéssel mentem neki, de a karakterlimit nagyon betett. Túlpörgetett cselekmény (vagyis, eseménysorozat) lett, muszkli nélkül. Egy-null az olvasmányosság javára. Azért szurkolok. (Hannának és Kadmonnak szintén grat!)

3. Még mindig nem találtam munkát. Mesterdiplomával esélytelen, hogy pölö részmunkaidős, asszisztensi, junior, meg akármilyen nudli állásokra bekerüljek (pedig ez minden vágyam). A big time melókhoz meg én vagyok nudli. 1-3 év szakmai tapasztalat, meg egy tejfölös, rostos túrórudit neked.

4. Hegyeket akarok látni, Gandalf!

A fantasyírás tíz legfontosabb szabálya

1. Étkezz egészségesen és mozogj sokat! Soha nem tudhatod, mikor szólít a sors egy hosszú utazásra, egy kimerítő kalandra, vagy egy látványos szökésre! Ha a hősök útját járod, nem járhatod puhán! Ki tudja, miféle betegségek és más ellenszenves dolgok leselkednek a világban. Légy résen!

2. Fizesd be az adót! Ha egy mód van rá, még a legkisebb jogi csínytevésekbe se keveredj bele, és ha hosszabb útra indulsz, mindig igazold, miért, és hogy honnan van rá pénzed!

3. Vallási és politikai nézeteidet ne hangoztasd írásban! Gondolom, te sem akarhatod, hogy a titkosszolgálat, vagy az inkvizíció keresztülhúzza a számításaidat, hacsak nem szereted a bonyodalmakat és az intrikát, amely egyéni, szellemi és társadalmi szinten is formálja a világ rendjét.

4. Ne fogyassz szintetikus drogokat! Hacsak nem eredményeznek közvetlenül varázsképességeket. De mind a drogfogyasztásban, mind a mágiahasználatban alapvető szabály: valamit valamiért.

5. Első a család! Ha a hőstettek, küldetések végső célja nem az, hogy a hozzánk közel állókról gondoskodjunk, akkor magányosak leszünk, és a magányos hős nem túl izgalmas.

6. Utazz sokat! És jöjj rá, hogy nincs mit felfedezni, csak az elveszett hazavezető utat.

7. Ismerj meg embereket! Döbbenj rá, hogy nem vagy különb senkinél; mindenkinek van jobb sztorija. Leginkább azoknak, akik nem mesélők / próféták / történészek.

8. Olvass olyan könyveket, amikről semmit sem tudsz! Hatványozottan igaz ez az iskolai kötelező olvasmányokra.

9. Légy jártas a tudományokban és a művészetekben! Soha nem tudhatod, mikor kell eligazítanod egy mikrobiológus zongoristát, aki címereket gyűjt.

10. Ismerd meg a térképeket és az idegen tájak képeit! Ragaszd fel őket a szobád falára, mert sokáig nem mész ki onnan.

Full-time

Kiszakadtam, térből és időből. És beszakadtam, térbe és időbe.

1. Besündörögtem az SFmag-ra, mint cikkíró. Ami jó, szeretem az oldalt, és szeretek könyvismertetőket és egyéb irodalmi meditációkat írni. Szeretem a jó SF-t, meg szeretném, ha virágozna is a műfaj. Egy kicsit így én is hozzátehetek.

2. Elköltöztem Budapestre. Nem tudom, mi előnye-hátránya lesz, még kiderül. Jó a My Way sajtkrémes reggelije, az Írók Boltjától meg úgy elszédültem, hogy még most is kézírást látok mindenfelé.

3. Szóval, itt ülök Budapesten, és munkát keresek. Barátnőm már dolgozik. Akkor én mit csinálok az önéletrajzok küldése mellett? Hát FULL-TIME írok, a francba is. Végre. Hogy meddig lesz ez így, nem tudom, de nagyon hálás vagyok érte. Ma hétkor keltem, és most, délután 3-kor hagytam abba az írást, bőven 2000 szó felett. Annyira jó érzés. Van időm átgondolni, amit írok, nem csak odakapkodom, amikor pályázati határidő van, és közben fele elenyészik annak, amit írok. Nem. Most tervezek, aztán írok lendületből, végül szerkesztek, és újra átgondolok mindent. A hosszú projekteken tudok úgy dolgozni órákat, hogy mellette át tudok fésülni egy-egy rövidebbet, és még egy cikk is belefér minden nap. Ha nem szorítana az anyagi vészteher, tudnám ezt csinálni akármeddig. Ahogy nézem az állásokat, úgy néz ki, egész szeptemberben nem is lesz más dolgom. Kíváncsi vagyok, mit sikerül összehoznom az írásban, és persze az életben. Fogy a pénzem, de a remény még megvan.